Egykoron, tavasszal...
Dátum: 2012. március 03. 14:29Műfaj: VersCimkék: emlék az egykori tettre és szabadságra vágyókra |  |
Mint egykoron...mikor is(?) Bizony nagyon régen,
Csillaguk fent van már, fenn a magas égen...
Ifjak voltak, bátrak, tenni akartak,
És tettek is tudjuk...nem csak szavaltak!
Sok szívvel, de egyként, mind egyszerre dobbant,
Tüzüktől a parázs az egekig lobbant!
Hívták a többit is: Gyertek velünk, nosza!
Vagy szabadok leszünk, vagy...Isten ostora
A hátunkon csattan, hogy vér fröccsen széjjel,
S ha rajta vesztünk ezut is csak éjjel,
Lesz, mint ami most van! Ugyan...mit veszthetünk?
Sose tán többé: Merjük, mit merhetünk!
Tavasz tarkasága, színek sokadalma,
Egy akarat - egyként...egy nép lakodalma!
Együtt hát...előre, hol oly régen voltunk,
Mikor még sorsunkba mi is beleszóltunk!
Nem rettenünk hátra, eztán bármi legyen...
Nem, hogy az idegen rajtunk erőt vegyen!
A rabbá tett lélek e szavakat várta,
Egység lett: akarat... s jelkép a kokárda!
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
