Írni jó
Dátum: 2012. január 14. 23:01Műfaj: EgyébCimkék: zsenge |  |
Egy reggel arra ébredtem, hogy író vagyok. Nem nagy kunszt írónak lenni. Megvan a csalhatatlan ősi recept.
Anno még a fal volt a papír őse.
Keress egy lakályos barlangot Altamirában. Végy a kezedbe egy nagyobb követ, és püföld vele a falat. Néhány ezer év múlva bátran kijelentik, hogy ez volt az első írás. És miért van az, hogy csak néhány vörös bika látszódik? Egyszerű. Arról szól az írás.
A későbbiek során korszerűsödött a recept. Valahogy így:
Végy néhány üres papírt. Végy egy írószerszámot is. A papírt tedd le az asztalra, és kend össze a tollal. A többi már megy magától.
Mostanában meg ez dívik:
Előttem a monitor villog, alatta a betűk tömkelege. Halkan dúdolni kell, és klaviatúrán kísérni. Kész is a nagy mű. Szinte muzsikálnak a szavak.
Persze így csak a mesében van. Meg kell küzdeni minden mondatért.
Amire mindenképpen szükség van, az bőséges szókincs, fantázia, gyors problémamegoldó képesség és tehetség. Ha ezekből egy is hiányzik, akkor már csak iparos lehetsz, nem művész.
A szókincs megszerzése igen egyszerű. Olvasni kell, sokat olvasni. A magam részéről a gyakorlat azt mutatja, hogy mindent el kell olvasni. Jó és rossz könyv egyre megy. Mert ha egy rossz könyvben csak egyetlen jó mondat van, akkor már megérte elolvasni. Ezt akár fel is lehet használni, csak a körötte szennyező rosszakat el kell felejteni.
A fantáziáról nincs mit mesélni, bár az is fejleszthető. Jártamban-keltemben gyakran elgondolkodom, miről is lehetne valami jó kis novellát írni. Ezt talán ihletnek hívják. De én ebben nem hiszek. Ilyen megszállók nincsenek. A minap elgondolkodva mentem az utcán, és nekiütköztem egy oszlopnak. Megmérgelődtem; adok én ennek az oszlopnak, hogy csak úgy megtámad. Velem megjárta. Hirtelenjében írtam róla ötezer karaktert. Persze lehet, hogy ezt hívják ihletnek. Esetleg másként is működik. Azt mondja egy megrendelőm: Írjál valami cikket, adok egy ötezrest. Meg is van az ihlet. Írok egyet az ötezresről.
Akkor itt van ez a gyors problémamegoldó képesség. Na, ezt aztán gyakorolni kell. A magam részéről a következőket tartom hasznos módszernek a szellemi reflexek javításához: Közel három évtizede nem vásárolok jegyet a tömegközlekedéshez. Semmi izgulás, csak a sportélmény a mérvadó.
Tehát valahogy így:
– Jó napot kívánok – mondja a kékszalag.
– Szervusz – és a nyakába borulok. – Nem ismersz meg? Együtt dolgoztunk régen, a Kulich Gyula garázsban.
Nézeget, nézeget, majd megismer. Ő tudja.
– Szervusz! – mondja ő is.
Innentől már csak a cudar világról beszélünk. A jegy elfelejtve.
Esetleg egy „B” változat:
– Jó napot kívánok – mondja a karszalag.
Én csodálkozva:
– Ismerjük mi egymást?
– Nem – mondja ő.
– Hát akkor? – kérdezem. – Nem ismerkedem.
És leszállok.
Vagy másik változat:
– Jegyeket kérem!
Odaadok valami régi lukasat.
– Ez nem érvényes – mondja –, mert régi a dátum.
– Naná – mondom én –, használtan vettem a second handben.
– Ez nem jó – így ő.
– Nekem jó – így én. – Ez a reciklálás. Ne pocsékoljunk már!
Ezek jó kis gyakorlatok. Kettőnk közül egy érzi kellemetlenül magát.
Nem én.
Esetleg más példa. Apeh.
Bemegyek reklamálni, esetleg üvöltözni velük. Lassan szedem le a keresztvizet az ügyintézőről. Már benne van apai-anyai, de főleg anyai.
– Utánanéznék, uram – így az ügyintéző. – Nevet, kérem.
– Nem nevetek – mondom, és otthagyom.
Ennyit a gyors megoldóképességről.
Aztán van a tehetség.
Ha van, jó. Ha nincs, még mindig lehet szakácskönyvet írni.
Akkor most kezdjük újra a történetet.
Egy reggel arra ébredtem, hogy író vagyok.
És most írok.
Egy kiló burgonyát megmosunk, és kis lángon feltesszük főni.
Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Kohut Katalin (#25112) | 2012. január 17. 16:23 |
A sikertelenséghez hozzátartozik az anyagi csőd, a mindennapi terhek elviselése és hat éve az énekhangom elveszítése. Jól írtad, zenei hallás nélkül lehetetlen verset, vagy bármi mást írni, szükség van a zene ünnepi érzésére, hallani kell, mit írok, s a gyors problémamegoldó képességre, mely nálam lelassult. További sikereket kívánok írói munkásságodban. Nagyon sok tehetség van, én leginkább csak bennük gyönyörködöm már. | |
| |
2. Kohut Katalin (#25111) | 2012. január 17. 16:10 |
Örülök, hogy olvashattalak! Nagyon tehetséges vagy és érdemes elolvasni minden írásodat, mindegyikből tanul valamit az ember. Most megtudtam, mi az oka az évek óta tartó sikertelenségemnek. Nem kell bemutatni azt, amikor áradnak tollaid alól a sorok - illetve most a számítógép betűi -, én is így voltam ezzel ezelőtt húsz évvel, akkor kezdtem komolyan írással foglalkozni. Novellákat, meséket, verseket, dalokat írtam és naponta fordítottam németből. Szárnyalltam, örültem, örömömet csak a gáncsoskodások rontották, mert a tehetséges embert régen nehezebben viselték a művészek, így akkor nem jelenhettek meg meséim, gyerekverseim, mindig kihúzta őket valaki a szerkesztésből. Kórházba kerültem, megsérültem, beteg lettem. 1998 óta nem tudok írni, s ez elég hosszú idő. Egy hónapban egyszer egy cikket, egy-egy verset írok mindössze, bár témám rengeteg van, ezeket általában megbeszélem másokkal, vagy időnként egy-egy cikket írok. A sikertelenséghez ho | |
| |
