Katonakönny
Dátum: 2012. január 29. 11:21Műfaj: VersCimkék: akkor már nagyon embertelen a világ |  |
Gyerekszemben szomorúság,
Bánat szája szélén,
Itatja az egereket
Nagy keserve végén.
Ifjúnak, mely tettre ébred
Megcsillan a szeme,
De csak percig játszik véle
Élet forgószele.
Kinek már azt mondják: apa
Könnye ritkán ered.
Ha nem érti a „játékot”
Csak az égre mered!
Pedig… lelkében benne él
Az egykori gyerek,
Aki az ismeretlenbe
Olykor, beleremeg.
Szeme inkább szépet nézne,
Szíve jóra vágyna,
De csak elvétve válik
Valóra az álma.
Igaz bánat minden könnycsepp
Bármikor is sírják.
Történeted magányosan,
Vagy többekkel írják.
De az igaz elsirató…
Ha már ők se bírják,
És a közönyt a halálba
A katonák sírják.
Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Jocc36 (#25143) | 2012. január 30. 10:34 |
jó vers lett, van mondandója és igaz gratulálok hozzá | |
| |
