Mi akarsz lenni?

Szerző: TMTDátum: 2008. december 27. 21:35

Mi akarsz lenni?Kerdeztem,de abban a pillanatban,

mintha osztonosen belelattam volna...

Gondolataiba...vagy a sajat lelkiismeretembe.

Megszolalt! Pont te kerded ezt?

Fiam csak allt neman es erdeklodes csillant

egszinkek szemeiben.Eltunodve babraltam

a gallerjan,talan onnan is elfogadtam

volna a valaszt.Tobbszor mosott kemenygallarja

hasonlitott az agyamra...allagaban.

Neha a csend is tud felelni!...

Fontos,hogy legyenek celjaid!

Hallottam vissza hangomat,mint

viszhangot...majd a kimondott szavak

ures belsovel pattantak vissza a falrol.

Mint a ping-pong labdak!

Elutottem oket es most ugraltak ossze-vissza.

Kapkodhatom a fejem...ha-ha.

A valosagban megsem nevettem,megprobaltam

kulonbozo elfogadhato magyarazatokkal.

Azokra a kerdesekre,amelyeket nem fiam tett fel.

Csak ugy,a labdak koppano hangjaval jutott el tudatomig.

Eddigi elet filozofiamrol ,...amely alapjaban veve tokeletes.

Megis...hianyzik valami belole...Eltonodtem...

Talan az ero...vagy a hit...Igen,a hit erelye...

Megint mast akartam hibaztatni!

A rendszert,a korulmenyeket,vagy szuleimet.

Akik nem tanitottak meg hinni!Onmagamban sem...

Felemeltem fiam allat,es melyen a szemebe neztem.

Szorosan kell tartsad a kormanykereket!-mondtam.

Ne hagyd,hogy az elet hajoja osszevissza dobaljon teged!

Egyaltalan tudod,mirol beszelek?

Buzgon bologatott,de ereztem fogalma sincs meg...

Elengedtem...nem kell mindig helyeseljel nekem...

Nem csak az anyad akarok lenni,sokkal tobb!

Lassad a hibaim is abbol kell leszurnod es hinned...

A bolcs ember mas hibaibol tanul meg mindent!

Mennem kell Anya!-szolalt meg hirtelen.

Kibujt ujjaim kozul es futott a lepcsokon ...majd lenn...

Sohajtottam egy nagyot ,es meg utana kialtottam...

Kell szeressed amit majd csinalsz...soha ne add fel!!!

Mondtam meg valamit hirtelen...az ures lepcsohaznak.

Ahonnan a csend most nem adott valaszt nekem...

Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Veronai (#6735)	2008. december 29. 22:06
Egy gyermeknek a legfontosabb, hogy mindíg tudja, ki nemzette, világra hozta, az maximálisan bízzon benne és csak akkor szóljon bele az életébe, mikor feltétlenül muszáj. Nehéz a szülőnek, mert a felelősség az ővé. Nehéz megmondani, hogy mikor nem és mikor igen is tenni kell a gyermek érdekében. Egy dolog biztos, hogy ha a gyermek szeretetet kapott, akkor van rá esély, hogy hallgat a "jó szóra". Ebben bízhatunk és gyermekeink mosolygó szemében, mikor elérte azt, mit akart az életben. Üdv! Veronai