vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Pillanatok

Műfaj: VersCimkék: sultan meséi

Kétség

 

Rákos sejtként burjánzik a kétség,

úgy kitölt itt belül a félelem.

Félek, mert oly csalóka a szépség

s elveszett hitem rossz emlékeken.

Nem merek már hinni semmi jóban,

álnok tavaszomnak árnyképeit

keresem egy szóban, kis mosolyban –

egy elveszett Édenkert színeit.

 

Egyedül

 

Csak így, egyedül

állok a járdán és nézem

tehetetlenül,

hogyan fut tovább az élet.

Tőlem menekül.

Lassan az időm is elfogy

könyörtelenül,

míg én csak a járdán állok

bénán, egyedül.

 

Változó idő

 

Homokba markoltam. Volt egy pillanat…

Őrizni vágytam, ám a perc elszaladt,

az óra továbbjár, halandó az ember,

minden szép momentum köddé válik csendben.

 

A düh

 

Lázas agyamon dühnek bíbor árja,

áldozatáért ordít bennem a démon.

Megölném istent, de minden hiába,

csak embervér csorog éhes acélon.

 

Az igásló

 

Mert a ló szemére ellenzőt húznak,

hogy ne lásson mást a világból szegény,

csak az utat, és hogy hol van az abrak –

úgy húzza a Gazda nehéz szekerét.

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 11 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.


1. Halacska   (#15401)

2009. december 02. 12:58

Nem gondolom, hogy el lehetne különíteni a múltat a jelentől, mivel a múlt eseményei alakították a belsőnket olyanná, mint amilyen most. Azt sem gondolom, hogy egy semmi bizonyítékkal rendelkező dologról (pl. lélek) tárgyszerűen, kijelentő módban lehetne nyilatkozni. Mert, ha ezt teszed, jogosan kéri majd valaki (mondjuk: én), hogy mutasd meg, hol van, hogy néz ki, mit csinál, hogy lehet megvizsgálni. Amiről a rózsaszín felhőcskés, napocskás, hajdenagyonszerető vesikék szólnak, az nem a "lélek", csupán a személyiség, amit el lehet rejteni (ideig - óráig), de egy kicsit is tapasztalt ember nagyon gyorsan felfedezi a maszk alatt, mivel minden dolgunkban megnyilvánul valahogy.

Válasz Veronai hozzászólására (#15316).

 


2. Halacska   (#15400)

2009. december 02. 12:49

Nagyon jól esik,hogy "mély érzésű" embernek nevezel, de az az igazság, hogy én nem mindig így érzem. Sőt!.. De időnként szeretnék tényleg olyan lenni (ha a szándék is számít valamit) :)

Válasz Mocsári Nyehőce hozzászólására (#15214).

 


3. Veronai   (#15316)

2009. november 30. 00:07

Így már másképp olvasom. Más a jelen és más a múlt. Legfontosabb, hogy meglelted Őt. A lélek ettől még létezik. A test csak hordozza. A lelked ott a szíved mélyén akkor is lakozik. Ott van, de nem muszáj hinni benne. A lélek van. Nem tudok mást mondani. Üdvözlettel: Veronai

Válasz Halacska hozzászólására (#15183).

 


4. Veronai   (#15315)

2009. november 29. 23:59

Kicsit gondolkodj el. Kicsit ne támadj, hanem olvass már a sorok között is. Mit gondolsz, miről írok én? Mit gondolsz, hogy ki vagyok én? Mit gondolsz arról, hogy amit írok, az miről szól? Mit gondolsz? Mit gondolsz magadról? Ki vagy Te? Ki az az ember, aki neki esik a másiknak? Ki vagy Te? Ki? Senki sem tudja azt, hogy miért kell a semmiből a másik torkának esni. Nem értem. Halacska válaszolt. Nincs hozzáfűzni valóm akkor. A pejoratív kifejezéseidtől kímélj meg. 0 vagy.

Válasz Mocsári Nyehőce hozzászólására (#15214).

 


5. Halacska   (#15183)

2009. november 26. 09:29

Folyt: Ezeket a verseket nem mostanában írtam és nem a fizikai magányomról. Van társam, aki nemcsak a szavaiban bizonyított, de (hosszú időn keresztül, nehéz körülmények között) a tetteivel is. Előtte négyszáz-valahány nővel volt dolgom az életben és nyomokban sem volt hozzá hasonlatos egyik sem. Mára nemcsak úgy tekintek rá, mint egy nőre, akivel élek, de úgy, mint azokra a fiúkra, akiktől annak idején az életem függött. Ebben nincs hiba nálam. Többre nincs szükségem és nem is akarok "keresgélni". A "megváltóról": rá sincs szükségem. A magam erejéből egész jól elboldogultam eddig is és ezután is azt fogom tenni. Végezetül: sajnálom, ha az írásaimból az önsajnálatot olvastad ki. A helyzet ugyanis az, hogy többnek tartom magam, mint azok a felhők között élő, elszállt ...lények, akik szándékosan megvezetik magukat a gyáva meséikkel. Ezért eszembe sem jut sajnálni magam.

Válasz Halacska hozzászólására (#15182).

 



6. Halacska   (#15182)

2009. november 26. 09:19

Azzal kapcsolatban, amit mondtál az időről: nem okvetlen a fizikai magányról beszéltem ebben a versben. Néha úgy érzem magam, mintha idegen bolygóra kerültem volna, ahol szinte csak elmebajosokkal vagyok körülvéve. Valamilyen mémmel szinte mindenki meg van fertőzve és olyan logikai bukfencekkel akarja hozzápasszítani a valódi világot a szánalomra méltó világnézetéhez, ami egyszerre nevetséges és elszomorító egyaránt.

Válasz Halacska hozzászólására (#15181).

 


7. Halacska   (#15181)

2009. november 26. 09:12

bocsi! Folyt: ...ösztönök és a társadalmi elvárásoknak való megfelelni akarás alakított ki. A "tartásról": nem gondolom, hogy ne lenne bennem. Olyan események alakították az én belső világom, amiktől talán egy rózsaszín ködben élő, bárányfelhőcskéket kergető elvonatkoztatott ufonauta bedobná a törölközőt. Azt gondolom, hogy jobb "közel menni" az ördöghöz, mert közelről semmi sem olyan félelmetes - ezért merek írni róla. Merek írni azért is, mert minden állításom be is tudom bizonyítani. Mindent, amit írok az emberi természetről, az "emberi értékekről" és arról a vágni való bárányhoz hasonlatos mentalitásról, ahogy a legtöbb fajtársam menekül a realitások elől: van aki egy nevetséges vallásba, vagy valami hangzatos, de nulla valóságtartalmú áligazságba.

Válasz Halacska hozzászólására (#15180).

 


8. Halacska   (#15180)

2009. november 26. 09:06

Félreértesz: nincs szükségem senkire, "aki majd megmondja". Pontosan tudom, ki vagyok, kik vagyunk valamennyien. Erről írok általában. A "kétség" miből adódik? Lehet, hogy a tapasztalatokból,nem? Mutass nekem egy embert, aki igazán elégedett azzal, amit "dobott neki a gép", amilyen élet jutott neki! Mi az, amire teljes bizonyossággal ki tudod jelenteni, hogy "ez így-és így van"? Nagyon kevés, nemde? Valamint ami "biztos" az életben, az -érdekes módon - nem okoz feltétlen örömöt. A pillanatnyi "jó" után mindig bekövetkezik a sokáig tartó "rossz". (Ez az egyik "biztos" dolog, amire bátran lehet fogadni) Más: azt írod: "lélek"... Mi az? Melyik szerv termeli, mi a funkciója, milyen vizsgálattal kimutatható? Kedves Veronai! "Lélek" - nem létezik. Személyiség van, ami szintén nem állandó és időről-időre ugyanúgy változik, mint minden más. Semmiféle hallhatatlan parazita nem található bennünk, csak a személyiségünk, amit az öröklött hajlamok, a "készen kapott" ösztönö

Válasz Veronai hozzászólására (#15175).

 


9. Veronai   (#15175)

2009. november 26. 01:03

Ha kell egy ember ki megmondja, akkor itt van. A Kétség? miből adódik? A lélek, mely benned van, miből fakad? Miért nincs benned tartás? Miért nincs benned hit? Ki mondja meg neked, ha magad se tudod, hogy ki vagy. Nincs időd, nincs szerelmed. Nincs senkid. Miért nem keresed? Miért nem állsz neki annak a célnak, mit titkon őrzöl a szívedben? Csak vársz egy megváltóra, de tenni nem teszel. Így nem lehet. Tenni kell, mert a járdán állva látszólag céltalanul, csak lefröcskölnek az esőben. Lépj át a túloldalra. Tegyél azért, hogy az önsajnálatot elfelejtve, egy szép emberi életet élj! Tegyél érte........... Üdvözlettel: Veronai

 


10. Halacska   (#15092)

2009. november 23. 15:55

Tényleg? Nem annak szántam. :) Mindenesetre köszönöm a gratulációt!

Válasz Liz hozzászólására (#15078).

 



11. Halacska   (#14985)

2009. november 20. 22:22

Titokban megmondom, mi motivál valójában: talán egyszer valakinek sikerül meggyőznie arról, hogy nem helyes a szemléletem. (Eddig nem sikerült, de hát...Az ember remél, míg él! :D)

Válasz Mocsári Nyehőce hozzászólására (#14944).

 


Szavazás

Beérkezett szavazatok száma erre a cikkre: 5 db

A szavazatok átlaga: 5

Ha belépsz, tudsz szavazni.