Azon cikkek, melyek tartalmazzák a(z) "akkor_mi_jatszunk_a_kepzelettel" címkét:

Most már,mindörökre.(3)

A meleg takaró alá bújt, menedéket keresve a két test,szorosan egymáshoz tapadva pihent. A férfi hosszasan nézte ,a még alvó kedvese arcát,érezte a látvánnyal sohasem tudna betelni.Minden ébredésének,első gondolata,hogy újra láthassa,a csodálatosan szép,selymes bőrű,..kék szemű szerelmét!

Írta: Neubauer József

Most már,mindörökre.(2)

A férfi a nő szájához emelte az ujját,jelezve,hogy ne folytassa. Megsimogatta a lágy ,selymes hosszú haját,..érzékien megpuszilta a nyakát,szorosan ölelte magához.Érezte a nő kemény ,körte alakú ,feszes melle a testéhez feszül.Nagyon vágyott erre a pillanatra,a pillanatra,miben már nem is bízott.J

Írta: Neubauer József

Most már,mindörökre.

Odaérve a kapuhoz,először a Nő szólalt meg. --Szia! Nem erre vágytál?Vagy nem engem vártál?--Hamiskás mosoly ült az arcán.Mi még vonzóbbá tette,az amúgy is vonzó középkorú nőt. Talán a választ azért nem kapkodta el,mert még most sem érti,hogy miért,és miért most jött el hozzá a nő.Több hónapja,hogy

Írta: Neubauer József