Francia kert

A forrást keresed, utad mégis visszajár arra a helyre, ahol már voltál. Nem, ne hidd, hogy eltévedtél. Olyan ez, mint az élet útja. Még nem tanultad meg a leckéd, visszarendel.

Írta: Latrodectus

Az élet elixírje

Építettem a lelkemben egy szigetet. A titkos kis ligetem, elérhetetlen vágyakból, édes álmokból szőttem. Idejár a lelkem üdülni, erőt gyűjteni a mindennapokhoz. Akinek van ilyen kis álom tanyája, az tudja, hogy ez nem azért jött létre, hogy kergessük a megvalósulását, igazán csak pihenni jár ide

Írta: Latrodectus

Láthatatlan köldökzsinór

Az esőzsák felettünk nyílott ki és zúdult ránk az égi áldás. A következő izzófényostor, mely beragyogta a világot, megvilágította a szobámat. De megvilágította az emberi alakot is, mely az ablakom és az ágyam között állt. Beleborzongtam a látványba, éreztem, ahogy a vérnyomásom a bokám felé zuhan,

Írta: Latrodectus

Hold mese

Írta: Latrodectus

Arachnofóbia

Ő az egyetlen olyan nő, aki rendben tudja tartani az adrenalin termelődésemet. Mikor észrevétlenül közelembe ereszkedik, akkor érzem az ősdobbanást a szívembe, az ereim megtelnek vérrel, és csak egy gondolatom van, „üss vagy fuss”.

Írta: Latrodectus

Látomás

A végzet, az új reményt nemző kezdet. Ha halni kell újra, haljon a torzelme, eszme, és az ember, emberéletet soha, soha ne vegyen el. Vér és hamu, könny és rózsa, a gomolygó füstfoszlányokban, eltűnőben, visszhangzik a fehér, csengő, békedallam.

Írta: Latrodectus

Serafino

Ebben az éjféli idillben, az imbolygó fények homályában váratlan neszezés hallatszott, amolyan fészkelődéssel járó susogó hang, majd felpattant az egyik fedeles kosár teteje, és előbújt belőle egy kócos kis ördög. Feltápászkodott a kosár tetejére és jó nagyot nyújtózott, majd ásított, mint aki sok

Írta: Latrodectus