Azon cikkek, melyek tartalmazzák a(z) "alom" címkét:
Rega / MP110
Rég láttalak, mondom, miközben megfogjuk egymás kezét; egyből rávágja, van az tán ezer éve. Ekkor Etele eltűnt a képből, a szemem sarkával csak néztem....
Írta: Bangó János
Tovább >>>Az én betörőm.
Kedves olvasók, írótársak! kérlek fogadjátok szeretettel. Olvassátok és véleményezzétek. Ez csak egy szösszenet. Nem kíván egekbe emelkedve világot megváltani, csak szavak és gondolatok folyama! Jó szórakozást!
Írta: laca6909
Tovább >>>Mezítláb a világ végéig!
Tökre normális, egészséges nőnek érzem magam. Onnan tudom ezt pontosan, hogy mint minden, vagy a legtöbb fiatal, bakfis korú lány, szerelmes voltam az összes jóképű, izmos, erős főhősbe.
Írta: Zseva
Tovább >>>Álom
Olyankor átnézek még Budára egy-egy pillanatra, ahol talán még őrzi valaki a korábbi vágyaimat - ha nem is a szívében, de legalább az ajtaja előtt, hogy mielőtt otthonába térne, belé törölje a nagyvárosi élet mocskait.
Írta: Ködmadár
Tovább >>>A degesz
A műhelyt a toronyszobában rendezték be, ami kétségkívül pompás (bár kissé huzatos) helye volt a világnak. Az ablaknyílásba befért az egész város, jókora darab a folyóvölgyből, és mi más zárta volna le a panorámát, mint a távolban kéklő hegyek sora? A kislányokat azonban odaültették
Írta: Szilagyi Marta
Tovább >>>Én időben szóltam!
Új hibák, új tapasztalatok – új tudás. Végülis ezért létezünk. Nem csak úgy ám, hogy jól ellegyünk itt hatvan-nyolcvan évig! Hiszem, hogy mindig kapunk segítséget is, még ha nem is vesszük észre.
Írta: Ködmadár
Tovább >>>Látomás
A végzet, az új reményt nemző kezdet. Ha halni kell újra, haljon a torzelme, eszme, és az ember, emberéletet soha, soha ne vegyen el. Vér és hamu, könny és rózsa, a gomolygó füstfoszlányokban, eltűnőben, visszhangzik a fehér, csengő, békedallam.
Írta: Latrodectus
Tovább >>>
