varázslat

A tiszt frissen lépett ki délután, immár civil ruhájában, a forgalmas belvárosi utcára. Elégedetten, a rend szeretetével nézett körül szerette városában. Néhány utcával arrébb, a kezdődő külvárosban akadt még dolga, mielőtt megkezdhette volna megérdemelt pihenését.

Írta: Sarnyai Tibor

Direkt marketing

Puskás Tivadarnak, hazánk nagyszerű fiának is köszönhető, hogy megcsörrent minap mellényzsebemben a mobiltelefon. – Halló, tessék! – Erm... Jó napot kívánok, a Belsebub Consulting Kft. nevében beszélek. Megbízónk különleges piackutatást végez. Feltehetnék önnek pár kérdést?

Írta: Sarnyai Tibor

Kedves Naplóm!

Ma nagyon fárasztó napom volt az iskolában. Tanító bácsival történelemórán a waterlooi csatát játszottuk el újra a virtuáliában. A kis Ludányi lett Napóleon, de én magam is a franciákat erősítettem. Majdnem nyertünk.

Írta: Sarnyai Tibor

Kedélyes népirtás

Magyarországon megszokott, hogy a reformőrületnek számos vámszedője akad, aki igen jelentős hasznot húz az örökös megújulásból. Már a könyv, az egykori jó barát lapjairól is a bornírt ostobaság vigyorog ránk.

Írta: Sarnyai Tibor

Átvert kerubok

A lapokból nem a valóságot ismerhetjük meg, hanem annak egy képét. A nyilvánosság paradicsomának kapuját őrző lángpallosú kerubokat rendre átveri azonban egy fiatalember. Alföldi Róbert. Ma a csúcsra ért. Érdemes rá figyelni.

Írta: Sarnyai Tibor

A fos nászutam

Az első nap összeszedtem valami vírusos bélbajt. Egész nap a rötyin ültem, és fsss-psss, troá-troá, távozott belőlem a híg fos. Így telt mind az öt gyönyörű nap, amelyet Tunéziában töltöttem.

Írta: Sarnyai Tibor

Meleg vagyok

Jelentős közéleti eseményre készült a vállalat péntek este. Mint a sajtó- és marketingosztály munkatársának természetesen nekem is könnyen talált munkát a főnököm, nehogy azt gondoljam, túl hamar megkezdődhet a szabad hétvége.

Írta: Sarnyai Tibor

Én a legszéléről jöttem

Amikor beléptem, Laura, a pincérek királynője felemelte a korsót: jöhet? Bólintottam. Ott volt Balázs, Gyuri, a cipőgyáros a gépet ütötte reménytelen, a szakadt arcok, a vesztesek, a legszéléről jövők vártak. Elmosolyodtam. Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.

Írta: Sarnyai Tibor

Visszajátszás

Szombat délután, egy sörrel a kezemben telepedtem le a tévé elé. A szokásos dögunalom volt persze minden adón, sorozatok, szakácskodás és reklám. Egykedvűen nyomogattam hát a távirányítót, szinte oda sem figyelve arra, mit látok. Hirtelen azonban az egyik csatornán egy kaszinó belsejét mutatták.

Írta: Sarnyai Tibor

Állati átverés

Apa kocsit hajt. Türelmesen, figyelmesen. Anyuka mellette épp a térképet bújja: keresik az apró települést, amelyről már annyi jót olvastak az útikönyvekben. Parkok, virágok, vendégszerető helyiek, természetvédelmi tanösvény a folyó partján – és még vadasparkjuk is van!

Írta: Sarnyai Tibor


A szerelem fáj?

Amikor kiléptem a fülkéből, mellkasomban szerteszalad egy váratlan és különös fájdalom. Meggörnyedve odakaptam, mire elmúlt. Amikor felszálltam az utolsó hazainduló vonatra, mellkasomba a jól ismert fájdalom mart. Már oda se nyúltam, csak konstatáltam.

Írta: Sarnyai Tibor

Üvegbúra

Verőfényes tavaszi nap volt. Leginkább sétára való. Vasárnap délután úgy döntöttem, nyakamba veszem a várost, élvezem a napfürdőt, megnézem az embereket. Örömmel szedtem elő a térdnadrágomat. Válogathattam végre a rövid ujjú pólók között is. Csak a kulcsomat és egy doboz cigarettát vittem magammal.

Írta: Sarnyai Tibor

Tudok egy pompás helyet

Péntek délután ráérős egyetemistaként ültem fel a Noémi iskolája előtt álló vaskorlátra. Szüleim egy hosszú hétvégére indultak hajnalban, enyém volt a lakás. Bár nem beszéltem meg későbbi feleségemmel ezt, bíztam benne, hogy hamarosan kilép az iskola kapuján, és nekem adja a következő két napját.

Írta: Sarnyai Tibor