Azon cikkek, melyek tartalmazzák a(z) "eletkep" címkét:

A tiszta szemű öregasszony

Ha szóba kerültek a hajléktalanok, a szerencsétlenek, ő mindig azt mondta, megérdemlik a sorsukat. Nem tesznek semmit magukért, állati szintre süllyednek, mert nem is akarnak emberek maradni. Kíméletlen vagy, mondták neki, de ő csak megvonta a vállát és hányavetin válaszolt: lehet.

Írta: Rapszody H.

Őszi nap

Történetünk egy őszi nap története, sajátos szemszögből. Az ősz az az évszak amely sokszínűségével, lapos fényeivel, hajnali csodáival semmihez nem hasonlítható.

Írta: Farda József

Keresem a szót, keresem a hangot

... Jó nagyon. Tetszik mint írás, de nem mint életkép, a tartalmát illetően... Rájöttem, mennél inkább keressük a csendet és akkor már régen rossz, annál inkább nem lehet benne részünk... de már ez is jelent valamit. Nem jót, azt már tudom...

Írta: Zseva

A Pláza

A férfi most is korán kelt. Első útja a vásárcsarnokba vezetett, ahol szerette a nyüzsgést, az ismerősöket. Ezután kedvenc helyén a Plázában kötött ki.

Írta: Farda József

Csak te, meg én...

Elmélkedések... Ez maradt nekünk. Távol egymástól is emlékezni fogunk a hosszú téli estékre, amikor még lobogott bennünk a láng, a kandalló tüze égette bőrünket és egymást átölelve egyszer elképzeltünk egy közös otthont,...

Írta: Zseva

Kontrasztok

Félreértenek majd, tudom, azt gondolják irigy vagyok. Pedig csupán annyi a célom, mivel nap mint nap ügyfelek között mozgok, hogy két, a közelünkben élő család egzisztenciájáról írjak.

Írta: Szocsa

Azok a jó barátok

Az árulást már az állatok is megérzik, de megérteni épp úgy nem képesek, mint az emberek. S a remény épp úgy velük él, mint velünk, míg hitünk el nem veszik.

Írta: Pigniczki Ágnes

Nyusziskakaó

- Nyusziskakaó! Jaj, ne! Még ne! Mi lenne, ha nem mozdulnék? Ha csak feküdnék békésen a takaró alatt, szép nyugodtan venném a levegőt, mintha nem is hallottam volna az ébresztőt. Minden reggel ezzel ébreszt. Könyörgöm, ma vasárnap van! Aludni szeretnék! Csak egy kicsit még! Légyszi! Ígérem jó les

Írta: Mazsoka

Hangya a padlón

Gyakran ösztönösen cselekszünk. Ösztönösen, ami kódolva van génjeinkben, de mi van, ha az ösztön pillanatnyi megnyilvánulása ellent mond saját vélt valónknak.

Írta: Pigniczki Ágnes

Carpe Diem

Rövid hangulatjelentés, ami sajnos úgy tűnik, még jó ideig "időszerű" lesz. Valami miatt könnyebb a beletörődést, nyűglődést választani, mint hinni, remélni, tenni a jót, jobbat. Ilyenkor jön a jövő elvesztése, tagadása. Jó ez így? Carpe Diem?

Írta: Pigniczki Ágnes


A sors játéka

János, bár, a harmincas éveit taposta, még ma is szertelen és szeszélyes természetű volt. Gyermekként is rengeteg gondot, keserűséget okozott szüleinek, akiket már korán elveszített.

Írta: Lukács Mária

Pezsgő

„Ding-ding-ding-ding!” A templomharang kedvesen figyelmeztet, hogy ideje felkelni, hisz épp a reggel nyolcat üti. – No de szombaton? - kérdem én. Igen, bizony feleli a harang, és rendületlenül kondul tovább.

Írta: Szabó Fruzsina

Védett férfiak

Fél hatkor csörgött az óra. A kis fekete, a kék mutatós. A kora tavaszi hajnal félhomályában jó az ilyen foszforeszkálós óra. Csak az a rémes hangja ne lenne! Kelni kell! Istvánnak teát melegíteni, hogy legalább valami meleget igyon az a gyerek, ha már enni nem eszik ilyen korán.

Írta: Molnár Zsolt