Éjféli gondolatok
Vége - mondta a lány a fiúnak, és igyekezett kerülni a tekintetét. A fiút nem lepték meg ezek a szavak. Ne értse félre az olvasó, nem volt ő bizalmatlan, csupán élt benne a tudat, hogy egyszer minden véget ér: ...
Írta: csongie
Tovább >>>A zöldségesnél
Belém hasított a felismerés zöld trágyája. Nem arról a büdös barna trágyáról beszélek, nehogy félreérts. Én zöld trágyáról beszéltem. Zöld, mint a fű, mint a levelek. Zöld, mint a tavasz. Zöld! Zöld trágya. És belém hasított. Orrba vágott. Nem, nem is: inkább szájon csapott.
Írta: csongie
Tovább >>>Üdvözlet vagy üdvözülés
Este volt. Egy téli este. Én pedig sétáltam az utcán, és gondolkoztam: „A francba, már megint lemerült a telefonom, honnan fogom megtudni, hogy mennyi az idő?
Írta: csongie
Tovább >>>Ihlet hiányában
Legszívesebben írnék. Szavakkal játszanék: csillogó-villogó, lejárt, nyálas kifejezésekkel. Gondolataimmal együtt én is az égre repülnék – hogy végre egy síkban legyek velük -, és onnan szórnám rád a szerelem, a csalódás és a fájdalom aranyba csomagolt, pusztító villámait.
Írta: csongie
Tovább >>>Egy korty tavaszi hányás
Megragadni és meglovagolni a tiszta szárnyú pillangókat, tudván, hogy egyszer úgyis a zöld trágya mocskában fognak kikötni. Szutykot fognak enni és hányadékot inni. Predesztinált a sorsuk: szarszagúak lesznek, reménytelenek és elátkozottak.
Írta: csongie
Tovább >>>
