Lélekérintés
A kisfiú a terem sarkában ült, lábát maga alá húzta, fejét leszegte, alig múlt öt éves. Társai ebben az életkorban óvodában játszó vidám gyermekek. Szemét csak érkezéskor láttam.
Írta: Sonkoly Éva
Tovább >>>Reggeli gondolatok
Fény pásztázza az ablakkeretet, lassan belopakodik hozzám, helyet sem kér mellettem táncol, körülöttem mosolyog, kávémnak aranybarna színét megcsillantja.
Írta: Sonkoly Éva
Tovább >>>Széljegyzetek elmúlt idők tépett lapjaira - 1.
A történet játszódhatna napjainkban is, mert az emberek érzelmi megnyilvánulásai évezredek alatt vajmi keveset változtak. Ahogy a virágzó olajfák illata is oly bódító manapság,
Írta: Sonkoly Éva
Tovább >>>Széjegyzetek elmúlt idők tépett lapjaira -2.
Chloe tágranyílt szemmel nézte a nyitott ékszeres dobozt. Ujjai mozdultak volna, de fegyelmezte magát. Livius látta oldalról a lány pillantását. - Szeretnéd felpróbálni? - kérdezte.
Írta: Sonkoly Éva
Tovább >>>Széljegyzetek elmúlt idők tépett lapjaira -3.
Chloenak megvolt mindene, ami előkelő palotában élő kedvenc rabszolgának lehetett, mégis állandóan keresett valamit. Hangokra figyelt, de azok a hangok nem töltötték be azt az ürességet ami érzett.
Írta: Sonkoly Éva
Tovább >>>Széljegzetek elmúlt idők tépett lapjaira -4.
Livius távoli latifundiumain az utóbbi években állandó volt az elégedetlenkedés. Hol a termést kevesellték a földet művelők, hol összegyűltek imádkozni keresztény módra.
Írta: Sonkoly Éva
Tovább >>>Emlék-könnyek
Lassan virradt. A kis ablak átszűrte a reggeli sugarat. Péter nézte a penészes falat, figurákat látott a képzelete. Rajzokat. Ahogy változott a fény, a képek is úgy alakultak.
Írta: Sonkoly Éva
Tovább >>>Ima helyett
Szürke derengésben lassan térdre hull az este. Keskennyé válik az út, ismeretlen. Csak lépkedek mögötted. Mint nyárról itt maradt szentjánosbogarak, szegélyezik az utat a kis lángocskák. Emlékmécsesek.
Írta: Sonkoly Éva
Tovább >>>
