Emlék-könnyek

Szerző: Sonkoly ÉvaDátum: 2010. október 22. 20:20

Műfaj: PrózaCimkék: meg, sem, jegyezte, már, nem, fontos

Lassan virradt. A kis ablak átszűrte a reggeli sugarat. Péter nézte a penészes falat, figurákat látott a képzelete. Rajzokat. Ahogy változott a fény, a képek is úgy alakultak.

Mozgalmas képek voltak a közelmultból, szinte megelevenedtek.Szeretett volna papírt, grafitot, mint a nyáron, ott Szentendrén.

Rajzot tanult. Tanulás? Sok beszélgetés volt az. Közben egymás munkáját nézték, tanácsokat kapott, a forma, a kontúr, fény, árnyék összhangjáról. Boldogan dolgozott, javított, újra kezdte, amíg valaki csendesen megállt a háta mögött, nézte a munkáját. Akkor tudta, jól sikerült, szinte hibátlan.

Aztán az esti beszélgetések halkan, abban a kis presszóban, a Duna partján. Álmok egy másik, jobb világról, ahol szabadon lehet élni, alkotni. Szállt a képzeletük. Amilyen tág volt akkor a képzelet, olyan szűkre szabta most az élet.

Hirtelen nyilt az ajtó. Bilincs kattant. Keskeny folyosó. Kapu.Csukott kocsi. Kiszállás. Lépcsősor. Tárgyalóterem.

Állt a bíró előtt.

- A Magyar Népköztársaság nevében...

Mosolyog magában. Hiszen nem is érti... Hosszú felsorolás következik. Barátok neve, utcáké... ahol naponta járt, amelyek közt nemrég annyi halott... megborzongott.

- ... Kötél általi halálra ítélem!

Hazaárulás? Elméje lassan szétszedte a szavakat. Haza? Otthonára gondolt. Szüleire akik mindig óvták, ne beszéljen senkinek a családjáról, a régi címeket el kell felejteni! Kinéz az ablakon. Egy faágon hintázik az utolsó levél, sápadt őszi színnel. Vékony ág, mint nagyapa pergamenszerű keze imára kulcsolva tavaly, temetése előtt a koporsóban. Redőin látta az egész életét. Élet...Életek? Sok embert látott meghalni az elmúlt hetekben.

- Azonnal végrehajtandó! - csattant az utolsó mondat.

- Megértette?

A bíróra nézett csendben. Tudta nem vár választ.Oldalra tekintett, a bíró asztalán megállt a szeme a naptáron: 1956. november... a napot meg sem jegyezte,már nem fontos...

Megfordult. Siettették. Alig tudott lépni kitaposott bakancsában... A fűzőt elvették még az első napon.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.