Black Ice VS. Ada : Szerelemzsilett /Pergamentalitás 1./
Dátum: 2013. január 06. 20:34Műfaj: VersCimkék: szerelemzsilett, szeretet, szerelem, love, élet |  |
Ébressz fel öngyilkos álmomból,
Adj nekem kérlek a holnapból!
Éjnappal ölelj, érints a lényeddel,
A manna is árnyékköd, keserédessel.
Leheld rám az ébredés hajnal- ködét,
Ajkamra szádból add az élet vizét.
Ízét így éreztesd, vértezd fel tartással,
Afrodiziákummal s áldott új hajtással.
A hajtásnak friss rügyét ültesd belém,
Virágnak illatát szórd mind elém.
Lélekvágy átéltet érzéki sodrásban,
Teljesség szirmai, lángtenger hullámban.
Hullámok lángolnak, láva-virág tengerben,
Elmerülni vágyom viharos lelkedben.
Meztelen igazság, a lantos húr elpattan,
Ha alantas szelet vet, érző szív megroppan.
Testem húrján játszani, mondd miért félsz?
Vess szelet, pengess, dalolj, mutasd meg, miért élsz!
Kívánj fényt, árnyéknak életcsepp játékát,
Sors csókja által, ne karjaid tárd szét hát!
Fényes cseppjeit bőrödnek inni szomjazom,
Csókold rám sorsodat, simítsd homlokom!
Tapint a kéj, remegsz, éhezve szenvedélyt,
Lüktető vérpárlat szorít, erényt s reményt.
Erényt vesztve, reményt éhezve, remegve
Lüktet ereimben a vér, s belőled enni kér.
Szó nélkül kimondott szavak násztánca ez,
Tündérvilág imája, akarlak, lélekhinta nesz.
Karjaidba veszve, csókod szomjazom, mézed éhezem,
Tündér-lelked húrjain pendülve, nézd: Létezem!
Lélekmáglyarakásunkon testgabalyban egylétezési lett,
Gyönyörpázsitján egymásba falcoló szívcsakra, szerelemzsilett.
/PEACEtelettel köszönöm barátomnak Ada költőtársamnak,
a +tisztelő lehetőséget, és a közös alkotás örömét./
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
