Ez nem is olyan rémes!
Dátum: 2013. május 13. 19:08Műfaj: PrózaCimkék: férfiak, nők, partnerkapcsolat |  |
Régi szöszeimet rázom fel kissé. Olyan jó visszagondolni azokra a majdnem jól sikerült napokra. Persze nem mindenki osztja azt a nézetet, hogy hagyni kell a férfit kibontakozni,... Amíg a nőnek más, addig a férfinek megint más a hozzászólni valója...
"- Szegény Ember! Nem elég, hogy autóz - ik vagy nyócvan kilametert, még oda is rendeled a spar-hát-hozz! És akkor még vezényelsz neki, - mint egy dirigens! Hát már derogál meleg étellel, és meleg ággyal várni az uradat? Nem kukáskodni kell, - hanem úgy várni, - ahogy fentebb leírtam!"...
*
Élvezem, ahogy a keze alá pakolok mindent... Csak egy szavába kerül! - Tedd ide!... - Vidd oda!... Teszem én!... Viszem én!... de szinte nem győzöm követni... Ügyes, ahogy forgatja...
- Oda ne égjen!?
- Ne aggódj!.. (Megszoktam már... de nem tudom megállni...)
- Teeee... az ízek mentén vágd el! Ne a csontot!...
- Nem azt vágom Teeee... Ne szólj bele!...
- Jóóóó, nem teszem. Akkor se a csontot vágd!
Nem bánom - mondtam, amikor közölte velem, hogy indul hozzám. Még mielőtt felolvasta volna az egész irodalmat... az ő gépe különben is nagyon lassú. Jobb, ha helyben teszi - gondoltam, még a hasznomra is válhat... Fel is kerekedtem azonnal és elvégeztem egy óra alatt egy heti házimunkámat. Engem nem sürget az idő. De most valahogy ráérzett...
- Gyere - ha ennyire akarod - adtam meg magam, de számolj azzal, hogy te fogod elkészíteni a vacsorát. - Tudod, ahogy szoktad!... És nem kell mondanom, a többit is hozd magaddal.
Honnan ez a szokása... nem is értem... hogy csak úgy egyszerűen beállít a parkolóba, mit sem törődve az elmúlt rémes történésekkel?... Benne már nyoma sincs a félelemnek, amit átélt, hogy távol az otthonától akár le is robbanhat... Lerobbant. Pedig én még csak éppen hogy heverem ki az elmúlt időszak megpróbáltatásait, de nem úgy ő, aki már rég túl jutott rajta...
- Kihevered!... - mondta ő aggódásom eloszlatva. Majd én segítek!...
- Azt én tudom, nem kétlem - válaszoltam. Máshoz sem értesz, minthogy átsegíts a gondokon, problémákon, volt benne részem elégszer!... Sajátos módszereid vannak, mondhatom... szinte követhetetlen... részemről biztos.
Neve sincs, de serceg... kétségtelen, az olajba bekerült a feldarabolt csirke szárnya, melyet forgatgat serényen a Vok-ban,... hogy mivel fűszerezve? - fogalmam se lehet róla, de megtalált szinte mindent, amire szüksége volt. Esetleg kitalálhatom, de az még odébb van... Hogy meg is kóstoljam a remekművét?... Minek? Éhes embernek tök mindegy, csak lakjon jól vele. És ismerem már annyira, ebben nincs okom kételkedni, ki fog tenni magáért, de azért fő az óvatosság... - én sem vagyok már kezdő - pótolhatatlan a göngyöleg. Mint ahogy én is!
Megúsztuk. Semmi se ment kárba... Most is remeket alkotott,... de azért emlékeztettem az utóbbira, hogy kissé rágós volt az a husi, roppanósabb a zöldség, mint kellett volna, ezért ha nem is azonnal, és látványosan, de kitolta a sütési, párolási időt... vagyis hallgatott rám végre.
Kész csoda - gondoltam, hogy elértem nála, amit korábban sosem. Nem mindegy ugyanis, hogyan adom elő... Kényes a szentem a tudományára, ráadásul még hiú is... Én viszont a szakértelmemre és a gyakorlatomra vagyok hiú, de ezt igyekszem egyelőre előtte jól titkolni... szerezve magamnak egy kis szabadidőt, élvezetet. Bontakozzon már ki más is!!!
A férfiak? - tudom - Imádnak főzni. Elkábítani az éppen aktuális tudományukkal a páriát. De hát mi nők hagyjuk magunkat kissé befolyásolni, de csak egy bizonyos cél érdekében... és azt is csak ideig-óráig. Jobb a békesség!... De legközelebb nekünk kell előrukkolnunk valamivel, ami lehengerlő, de nem annyira, hogy elvegyük a kedvét a továbbiaktól... Ebben legyünk már szerények és kreatívak!
Szóval, igaz az a mondás, hogy a férfihez a hasán keresztül vezet az út, lehet közelebb kerülni hozzá... meg ami lejjebb van?... de ezt jó, ha nem verjük nagy dobra, mert még a végén más is elhiszi és beadja a derekát. Bármi előfordulhat, még az is, hogy ő a kulcsot. De mi nők tudjuk, ez csak átmeneti nehézséget jelenthet. Lehet, hogy ezután csodákra lesz képes, csak hagyni kell kibontakozni. Persze, ha túlélte.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 8 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Zseva (#27154) | 2013. május 18. 17:58 |
Örülök, hogy tetszett, de inkább nem folytatnám, mert ez csak egyik része a dolognak, a többiről? ...ha te azt tudnád... jobb nem is beszélni... :-) | |
| |
2. Zseva (#27153) | 2013. május 18. 17:55 |
Kedves Ködmadár!... Ez is csak addig működött, amíg velem voltak, hogy utána mit tettek, vagy nem az ellenőrzésem alól teljesen kiestek... Nekem nem ebből lett elegem, hanem belőlük. :-) Még szerencse, hogy sokáig bírtam... Én is megedződtem egy férj, és két élettárs mellett... Mindenki a kedvencével rukkolt elő, ebben egyformák voltak... de a mosogatás az mindig rám várt... | |
Válasz Ködmadár hozzászólására (#27137). |
|
3. Neubauer József (#27141) | 2013. május 18. 10:06 |
Kedves Éva! Nagyon jól látod a dolgokat! De nem csak látod,el is fogadod,ez így helyes. Nekem nagyon tetszik,az írás,és a téma is! Folytasd!!!!!! | |
| |
4. Ködmadár (#27137) | 2013. május 18. 08:09 |
Istenem! Már el is felejtettem, milyen az, ha nekem főz egy pasi...Két férj és egy élettárs tapasztalatain edződve rájöttem a titokra! Nem szabad hozzájuk menni feleségül! :) Ha birtokon belül érzik magukat, azonnal elfelejtenek mondent: főzni, mosogatni, udvarolni... Jó, ha elbotorkálnak a szennyes zoknival a ládáig... :( | |
| |
5. Zseva (#27111) | 2013. május 17. 09:51 |
De kedves vagy!... Majdnem megfeledkeztem magamról... Jó, hogy emlékeztetsz rá. Hát azon vagyok, hogy legyen meg mindenem, amire szükségem van... Kicsit azért visszafogva az igényeimből! :-) | |
Válasz Macska hozzászólására (#27102). |
|
6. Macska (#27102) | 2013. május 16. 07:49 |
És neked is minden legyen, amire szükséged van. :-) | |
Válasz Zseva hozzászólására (#27101). |
|
7. Zseva (#27101) | 2013. május 16. 06:54 |
Szia Macsek! Örülök, hogy te is így látod... Persze egy-két nap még tudom nélkülözni a serpenyőt. Nem vagyok én se irigy, se sóher. A főztje meg nem is olyan rossz. Csak minden legyen, amire szüksége van. :-) | |
Válasz Macska hozzászólására (#27099). |
|
8. Macska (#27099) | 2013. május 15. 20:09 |
Szia Éva! Úgy van ahogy mondod! Legalábbis egyezik a meglátásunk. És tényleg nem is olyan rémes. :-) Puszi! Macsek | |
| |
