Késő este van már
Dátum: 2014. február 17. 18:12Műfaj: PrózaCimkék: kocsmát üvölt ránk a lét |  |
Rád tekertem érzelmeim, fognak gondjaim, és kapok utánad, mert kell, hogy legyél vég nélkül hűtlen hűséged rabjában osztatlan egész kép.tottál, kiálts rám! Vállad a vállamhoz.
Késő este van már
Kocsmát üvölt
Ránk a lét
Poros szürke
Csizmád nyoma
Halk szóval
Utánad küld
Hangtalan nyomaid
Nézve kérve
Tépnek lelket
Sárral vert utamon
Fázom, fázok
Utánad
Szeretet habos végén túl kételyek veszekedett ördög haragját harapod, nyeled édes ízét, érzek nyelveden, vörös áfonya hagyott keserűt piszkosat, édeset. Nem kell kérned, veszett félelmed most hisz, itt élsz mellettem, lehet távol. Összetörtél imádat hullámait rám vetve, és örülsz, hogy fuldoklom léted ölelésében. Mondtad. Kérd már ki magadnak Mária voltod! Legyalult fán csavart inda. KiáRád tekertem érzelmeim, fognak gondjaim, és kapok utánad, mert kell, hogy legyél vég nélkül hűtlen hűséged rabjában osztatlan egész kép.ltottál, kiálts rám! Vállad a vállamhoz, ének az énekhez, szó a mozdulathoz könnyeket csikordul futó kézzel, világított testeden már nem mutat semmit a túlén csak kérek gondtalan létet, érzelmet, ha van még lélekben hely, tested forgásában kicsi kis tér, hely mit adnál nekem
Madár dalol zöld réten.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
