Nagymamánk
Dátum: 2013. július 21. 11:45Műfaj: VersCimkék: vers |  |
Megfáradt kezét ölébe tette
Álmait már régen eltemette
Kendőbe fogta göndör, ősz haját
És körbe ülték őt az unokák.
Apró kertjében virágok nyíltak
S ajkán kedvesek voltak a szavak
Az angyalok magukhoz hívták
Fogtuk kezét, de ő velük maradt...
(A történeteim és verseim kivétel nélkül mind a fantáziám szüleményei. Kérem, hogy senki ne azonosítsa őket se velem, az íróval, se a szereplőimet más valóságos személlyel! Ködmadár)
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
