vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Ne játssz a szavakkal!...

Szerző: ZsevaDátum: 2012. szeptember 13. 15:22 Műfaj: EgyébCimkék: játék

Az álmaink nem tűnnek el nyomtalanul! Beteljesületlen virtuális vágyaink álmainkban valóságossá válnak, míg magunk is ezt akarjuk, de a képzeletünk csak játszik velünk...

Talán még soha nem volt ennyire hosszú a nyár. Akár a végét járja, vagy ki tudja, de kibírhatatlan, elviselhetetlen, forró szinte. Ilyen nyara talán még soha nem volt, legalábbis nem emlékezett rá... Már harmadszor áll a tus alá, hogy enyhítse felhevült testét. Élvezettel locsolja magára a langyos vizet, mely kellemesen hűvös. Kilép a kádból, amúgy vizesen magára kapott hosszú pólója alá nem is húz fel semmit, amikor hirtelen felberreg a bejárati ajtó utálatos csengő hangja...

- Egy pillanat! - kiáltja bosszúsan a második csengetés után, nem hagyva több időt, gyorsan megkotorja a haját, ... - Ki lehet ilyenkor? - töpreng... és amúgy mezítlábasan végig caplat az előszobán, majd késlekedés nélkül kinyitja a bejárati ajtót... - nem is gondolva arra, akár idegen is lehetne... - Sőt. Gyanúja beigazolódik, egy idegen férfi áll vele szemben.

- Szassz Évi! - köszönti amaz és ekkor a szíve majdhogynem kiugrik a helyéből ... Ez a köszönés?!... felismerve, döbbenten áll.

- Az nem lehet, hogy te vagy az?! - kiált fel hitetlenkedve. - Ne játssz a szavakkal! Ezek az ő szavai...

- Nemtom ki lenne más?... száját gunyoros, hamiskás mosolyra görbíti... - És ha már kicsodálkoztad magad, talán be is engedhetnél? - Hosszú utat tettem meg...

A nő egyre csak nézi és nem mozdul... Nem hisz a szemének... Egy vele közel azonos magasságú férfit lát. A korát nem tudja meghatározni, szőkésbarna haja rövidre vágva, a szemét nézi, ami zöldes, arca markáns, pimasz mosolyra görbült szája provokatív...

- Nem úgy van az! - Ha az vagy akinek gondollak... kérek valami ismertető jelet... hogy biztosan tudjam tényleg te vagy?... - Akárkit mégsem engedhetek be a privát szférámba? Ezzel elárulva magát, hogy már tudja kivel áll szemben...

- Akárkit nem is kell! - Erre nem érek rá! - és még a hozzátett - Mennem kell!... mondatai maradék kétségeit is eloszlatják... a meglepetéstől meg sem tud szólalni. Ahogy itt áll előtte...?!

- Na mi van te kis butus? - Elállt a szavad?... - Azért vegyél egy mély levegőt, talán az ajtót is becsukhatnád mögöttem... - Én vagyok az, nem látszik?!

- Uramisten ....? - Tényleg te vagy!... Nem találok szavakat... - Nem zavar?

- Nem... Ne is mondj többet, így is túlbeszéltél. - Inkább adj egy kis vizet, mert szomjan halok... - Söröd nincs?

Elindult eleget tenni a kérésének, de még mindig nem volt teljesen magánál. ...- ha valaki most megkérdezné tőle, hogy fiú e vagy lány, kapásból nemet mond -... öntudatlan maximumra engedte a hideg vizes csapot és sietve megtöltött egy fél literes poharat... Nézte, ahogyan nagy kortyokban nyeli,... pedig csak víz volt... Végre elhitte. A maga teljes valójában látja őt, aki hosszú idő óta játszik a szavakkal és a bolondját járatja vele... Sok-sok álmatlan éjszakái okozóját.

- Megleptél, tudod e?!... Hadd lássalak!!... - De megnőttél, amióta utoljára láttalak?!... és már nevetve ugrik a nyakába, két cuppanós puszit nyom az arcára, pedig szíve szerint csókolná, és már úgy gondol rá, mint arra a vén kujonra, akinek mindig is képzelte virtuális szobájában.

- Vicces vagy! - Te mintha kisebb lennél, mint utoljára?... és el nem engedte volna semmi kincsért,... ahogyan szorosan ölelte.. és ha nem kezd el kapálózni... talán még többet is akart volna nyomban...

- Megfulladok!... - Eressz el te bolond!

- Nem baj! - feleli az, de azért lazított kissé a szorításon... Végre levegőt is kapott... Kimerülve rogyott le a székre, amihez odáig vonszolta magával, miközben kis híján kiszorította belőle a szuszt.

- Tudod te mit tettél?
- Na mit?
- Még kérdezed?
- Aha.
- Annyira örülök neked, hogy ki sem tudom fejezni! - ugrott fel ismét a nő...

- El is várom!... de ezen meg sem lepődök. Így szokta...miközben kényelembe helyezte magát... pedig eszembe sem jutott hellyel kínálni. Feltalálta ő magát a nélkül is.

Ekkor jutott el a tudatáig, hogy szinte egy szál semmiben feszeng itt előtte...a combja közé szorítva a hosszú pólóját icereg - ficereg zavarában...

- Mi van? - Mi bajod? - Nincs rajtad bugyi?... - És ez zavar téged?... - mintha bele látott volna. - Hiszen rajtam sincs...

- Micsoda? - Nincs rajtad gatya? - vette fel a fonalat ártatlanságot színlelve...

- Megmutassam?...

- Jaj... Ne tedd, kérlek, még ne... és már mindketten nevettek, élvezve a másik zavarát, jókedvét, tele torokkal úgy, mint még soha... - Na végre!

- Tudtam, mindig is éreztem, hogy egyszer eljössz hozzám, mert nem hagy nyugton a kíváncsiság, hogy ki az a nő, aki annyi borsot tör az orrod alá régóta, és mondta, mondta volna még tovább, de amaz egyszerűen elkapta és nagy tenyerével betapasztotta a száját.

- Most én beszélek... Te hallgatsz!

Ujjai között azért maradt némi rés, még ki tudott préselni magából. annyit...

- Figyu!... - Téged is a stílusodért imádnak a nők!?

- Most mondjam, vagy mutassam?

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

---

Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

---

1. Zseva   (#25525)	2012. szeptember 17. 14:18
Lehet?... Több is van belőle.
Válasz emillio hozzászólására (#25506).
2. emillio   (#25506)	2012. szeptember 16. 06:44
Hát ez a pali valahogy ismerős! :-)
3. Zseva   (#25498)	2012. szeptember 15. 09:50
Az álmaimban... a képzeletemben. :-)
Válasz Szűcs István hozzászólására (#25497).