vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Repülj!

Műfaj: VersCimkék: vers

Én azt hiszem, nem számít már,
mi volt a régi szép időkben.
Szívéhez immár kulcsod nincs,
hiába hajt a vágy még untalan.
Letűnt fények nyomában járva
csak sötét verembe érkezel.
A két kezedből csorgó enyhülés
sarat dagaszt most lábaid alatt.
Lehúz a láp, és te süllyedsz lassan.
Miért e fénytelen világba hullani,
ha megvannak még szárnyaid?
Repülj!

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.


1. Ködmadár   (#30515)

2015. október 20. 10:15

Köszi L.I.Zet! :-)

Válasz L.I.Zet hozzászólására (#30455).

 


2. L.I.Zet   (#30455)

2015. július 26. 10:35

Javítottam a szavazatok átlagán amennyire csak tudtam, mert tecc a gondolat, amit frappánsan, kifejezően írtál meg.

 


Szavazás

Beérkezett szavazatok száma erre a cikkre: 3 db

A szavazatok átlaga: 3.67

Ha belépsz, tudsz szavazni.