vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

A fényes Hold

Szerző: ScardanelliDátum: 2008. május 03. 18:00 Műfaj: VersCimkék: bús, lélek, magány, talán

Fénnyel játszó kráteres Hold a zivatarban ül,

árva szemébe nézek, rákacsintok, s megörül,

hisz érzi, hogy egy ember a nappalokat átkozza,

és valaki kiált, mert szabadulna... - arcát mossa.

 

Tekintete érdes, koponyája, szíve égő lárma,

nem tud rápillantani erre a közhelyes világra,

inkább neon mellett szárnyalja a horizontot,

és féken tartott gyászából bús lelkébe bontott.

 

Mi maradt? Fátyolos emlék, szökkenő nyár,

szót szó követ és csókra csók, - ez a múlt-vár,

melyet egy kavics rombolt szét, hallgatag,

Szerelmem: Hold, már csak téged hallgatlak.

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket