A kaszás
Dátum: 2008. július 25. 13:20Műfaj: PrózaCimkék: emlék, humor, élet, más |  |
Úgy tíz éves lehettem, amikor izgalmas hír röppent fel a családomban. Ági az unokanővérem férjhez megy. Eladósorban lévő lány volt már, csakhogy a vőlegény nem falumbéli! Innen legalább hetven kilométerre folyik a Tisza, annak is a túlsó partjáról való. De ez hagyján... A neve!
Úgy tíz éves lehettem, amikor izgalmas hír röppent fel a családomban. Ági az unokanővérem férjhez megy. Eladósorban lévő lány volt már, csakhogy a vőlegény nem falumbéli! Innen legalább hetven kilométerre folyik a Tisza, annak is a túlsó partjáról való. De ez hagyján... A neve! A neve most is borzongással tölt el, pedig már majdnem fél évszázada megszokhattam. Úgy hívják, hogy Halál István.
Halál sógor nagydarab, tagbaszakadt, tenyeres-talpas parasztlegény. Esküvő után szépen éldegéltek Ági családjának tanyáján.
Történt egyszer, hogy édesapám kiment a határba kukoricát kapálni. Segítsége is volt a szomszéd Jani bá'. Bár fiatalabb volt apámnál, munkaerőnek igen gyenge. A pohár emelgetésében azonban verhetetlen, ez bizony már jócskán meglátszott az alacsony emberke cingár alkatán, kissé remegő hangján. Nehéz nap volt, estére kelve el is fáradtak mindketten. A gyalogosan megtett hosszú dűlőúton sok jó barát tanyája útba esett. Onnan ugyanis egy-két pohár pincehideg bor nélkül nem lehetett elköszönni. Már égtek a szentjános bogárkák lámpásai mire hazaindultak a szívesen kínált borocska hatására cikcakkossá vált dűlőúton.
Úgy félúton messziről látja apám a sejtelmes sötétségben közeledő nagydarab alakot. Meg is ismeri mindjárt, ez a sógor!
- Jó estét Anti sógor! Halál vagyok - nyújtja hatalmas kezét Janibá' felé.
A kis ember apám hóna alá ugrik, sírós hangon szűköl:
- Látod Anti bátyám az Isten b..m...mondtam, hogy ne maradjunk ilyen soká, most eljött értünk a kaszás!
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
