vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Ambrózia és méreg.

Szerző: RéziDátum: 2008. április 30. 06:48 Műfaj: VersCimkék: kell, ölelés, szemednek, méregpohár, mámorát, gyönyör

Kell,most kell egy ölelés,mely végig elkisér,
azután had fájjon,hisz minden végetér.
Minden emlék a lelkünkben él tovább,
emlék,mely nem szökken szárba soha már.
Várlak,majd várlak,hol vízbe nézi magát a fűz,
hol a padok titkok őrzői,hol születik s kihuny a tűz.
Szemednek sugara a sírig s majd azontúl is kísér,
mint páfrány a kőbe,lelkembe a lényed beleég.

Kell,most kell az utolsó,az édes méregpohár,
ha vége annak mi volt,élvezzük minden mámorát.
A pusztító örvény ragadjon s húzzon a mélybe,
az érzések katarzisa hunyjon ki ezzel végleg.
Lelkünk a kíntól,mint verembe esett vad üvölt,
testünk is tiltakozik már fáj,fáj a gyönyör.
Mint szentjánosbogár,csak pislákol a lángunk,
mi volt,ezzel egy szerelem végleg lezárul.

2008.02.21.Rézi..

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket