A mult nyomában
Dátum: 2011. január 08. 09:01Műfaj: VersCimkék: történik az emberrel olyan, ami sose múlik el belőle |  |
A nyomodban jártam –
Emléked keresve
Minden bokoralján
Lábnyomodat lesve.
Ott voltam a háznál…
Könnyem hullott tőle,
Ahogy az emlékezet
Ki-bejárt belőle.
Éreztem a szádat,
Annak selymes báját
Ifjú szerelmünk
Forró, meleg ágyát.
Majd úgy váltam Tőled
A verenda árnyán –
Szívem Hozzád repült
Emlékezet szárnyán.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
