A szeretetről Veronainak

Szerző: Sonkoly ÉvaDátum: 2008. augusztus 06. 16:50

Aki szeret jól érzi magát veled,

de amíg nincs köztetek más csak egyetértés,

amíg nem számíthatsz vélemény cserére,

addig az egész csak annyi amit érzel.

Hullám, amely felkap, elragad, majd kisimul.

Ebből az igaz szeretet kihull.

A szerelem?

Nekem vihar, egyszer fent,majd újra lent,

örökös aggódás. Szeret? Nem szeret?

Most másra is úgy nézett? Beteljesedett!

Néha a Sors mást akar...

A bolond bal Végzet szélbe szórja az életünket...

Az ami az igazi szeretet az nekem mindez együtt.

Vélemények,ütközetek, érzelmi csaták, hullám,

kisimulás, összebújás...

Balsors, amely elvisz,visszahoz,

de amit érzek az mindig biztos, kikötő

- neked, az örök szeretet!

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 4 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Sonkoly Éva (#2570)	2008. augusztus 08. 08:28
Már egy napja túl vagyok a csodálkozáson,várakozáson. Érdekes az életem, azt hiszem a boldogság nekemolyan dolog, hogy amit nagyon szeretnék mindig elérem,de valamiléyen késéssel, lehet akkor már nem akarom. Türelmet kellene tanulnom. Soraidat köszönöm! Üdv! Éva
Válasz Veronai hozzászólására (#2559).

2. Veronai (#2559)	2008. augusztus 08. 00:13
Csodálkoztál volna-e, ha nem szólnék hozzá? A szeretet nem lehet magyarázkodás. A szeretet abban mutatkozik meg, hogy "sokadszorra" mondjam: Önzetlen! Hogy tanítsam meg, ha nem érzed át, hogy nem saját bűját-baját kell az embernek élni át, hanem megélni életét úgy, ahogy szép, úgy: Ahogy szeretné! A többi a "TITOK!" Írásaimban olvashatod.... (Boldog lehetsz, de ezt Neked kell akarnod!)


3. Sonkoly Éva (#2517)	2008. augusztus 07. 08:19
Köszönöm!
Válasz Rézi hozzászólására (#2515).

4. Rézi (#2515)	2008. augusztus 06. 20:29
Tetszik a mondanivalója.....s az egész.