Ballada a magányos banditáról
Dátum: 2009. november 24. 10:57Műfaj: VersCimkék: sultan meséi |  |
Járhattam volna a nehezebb úton,
de hamar elfáradt rajta a lábam.
A Rendszer, mi eltartott - szertehullott,
ezért történt, hogy banditának álltam.
Raboltam, öltem, mert az élet drága,
drága pénzbe kerül a kenyér:
mindennek megvan a megszabott ára,
akinek pénze van, az mindent elér.
És találkoztam egy rossz pillanatban
egy lánnyal, kit a balsors küldött nekem:
„Lány az éjszakából” – gondoltam róla –
máig sem értem, hogy szerettem bele?
Élő gépet hittem Tündércsodának,
drágán vettem tőle szerelmi leckét:
„mindennek megvan a megszabott ára,
nem kapsz cserébe lelket a lelkedért!”
Utólag már könnyű: tudhattam volna,
hogy egy „rendes” lány nem áll szóba velem:
bandita, rabló csak egy hamis kurva
ölelésébe bonyolódhat bele.
„Erős vagy, kibírod!” – szólt utoljára
és tovalebbent, mint szélben a levél.
Mindennek megvan a megszabott ára:
könnyel kell fizetni a szerelemért.
Ajánlás:
Így történt hát, hogy magamra maradtam,
és nem érdekel már az a rohadt pénz,
bár tudom, hogy mindennek megvan az ára,
s ha nem tudsz fizetni, semmit sem érsz.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Halacska (#15184) | 2009. november 26. 09:39 |
Miért küldenék rá behajtókat? :) Én voltam a hülye, hogy csak egy pillanatra is komolyan vettem a színjátékot, amit előadott nekem. A "nem rendes" lányokból elég gazdag tapasztalatom van és azt kell mondjam, hogy egy sem kivétel a szabály alól. | |
Válasz Liz hozzászólására (#15172). |
|
