Befejezetlen vers

Szerző: ipszilonDátum: 2009. december 08. 02:30

Kopogtál, s az ajtó,

a nyikorgó,

az örökmozgó,

nem engedett tovább.

Kivülről hagyta csak

nézni a szobát,

ahol lakok,

ahol leélek

pár órát a napból,

kábultan, álomba zuhanva,

bezárva egy végső gondolatba,

hogy szeretlek,

hogy kivánom a csókod,

hogy jönni fogsz,

s egyszerre feloldod

a magányt

csókkal, öleléssel,

vágyaidban izzó

édes szenvedéllyel......

Megsimítod arcom,

kuncogva megkérded,

"Az örök szerelmet

hány lánynak igérted?"

s csókolsz, csókolsz,

hogy elzsibbad az ajkunk,

szerelmünk szépsége

végigrobban rajtunk.......

S ha felébredek,

el kell, hogy menjek.

Nyomnak a falak!

A téglaízű szentek

megfújtanak

és szorításukon

csöppnyi rés az ajtó,

a nyikorgó,

az örökmozgó,

mely nem engedett tovább,

kivülről hagyva csak

nézni a szobát,

ahol lakok,

ahol leélek pár órát a napbó,

kábultan, álomba zuhanva,

bezárva egy végső gondolatba........

Eddig 5 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. ipszilon (#15843)	2009. december 12. 18:34
Köszönöm, hogy megtiszteltél és köszönöm a véleményedet! Elkényeztetsz!:)))
Válasz Rézi hozzászólására (#15786).

2. Rézi (#15786)	2009. december 10. 18:22
Hát mit írjak............,nem rossz! Üdv,Rézi.


3. bobita (#15768)	2009. december 10. 09:24
a lónak négy lába van és ez is mekkora nagy igazság:)
Válasz ipszilon hozzászólására (#15759).

4. ipszilon (#15759)	2009. december 09. 23:45
Nagy igazság! Mea culpa! Mea maxima culpa! De köszönöm!
Válasz bobita hozzászólására (#15754).

5. bobita (#15754)	2009. december 09. 22:56
te ipszilonka, szerintem már itt aludtál,hiszen a szó végi betűket is lehagytad,