vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Egy éjszakai vers

Szerző: HalacskaDátum: 2009. október 28. 23:46 Műfaj: VersCimkék: élet, sultan meséi, magány, éjszaka

Egy éjszakai vers

 

Este ismét csak kocsmában voltam

(sehogy sem vonzott az üres lakás).

Mert nappal a semmiért futottam,

vodkával töltöm az est poharát.

És hallgattam mások nevetését,

ahogy átüt a kocsma zsivaján,

s legyőztem vérem késztetését,

hogy verjem késem a torkukon át.

 

Csak néztem a vidám társaságot

(fiatal diákok szórták a pénzt,

sörből teremtve boldog világot)-

hisz nekik születni volt csak nehéz...

Mert egyedül voltam a tömegben,

és eluntam nézni a tivornyát,

egy csajomhoz mentem a közelben,

aki egy rézrúdon rázza farát.

 

A lány a bárban buja zenére,

unott közönnyel adta műsorát,

s - hogy meglátott - intett a szemével,

hogy nem tud jönni: rá még üzlet vár.

Ő ma nem jön - megvették a testét,

s otthon várják a támogatást;

pár ezresért eladta a lelkét -

ma tőle vetetlen marad az ágy.

 

Ajánlás:

 Hej! A jó anyánk, ha tudta volna,

hogy milyen csúf világra szül bennünk,

hát naponta sírva kérte volna,

hogy: "bár ne lenne nékünk gyermekünk"!

 

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

---

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.