Élet

Szerző: WolfyDátum: 2008. december 11. 09:29

Műfaj: VersCimkék: élet

Rohan az élet velem
Sűrű sötét erdőn át,
Rohan míg el nem éri a halált.

Ez az élet rendje,
Különbség csak, hogy ki mit lát
Mely úton halad a hatalmas erdőn át.

Hol tél van hol meg nyár,
Hol szépség hol rút sötét vár,
Hol dögszag terjeng vagy madárka száll.

De a lényeg, hogy a vég eljő érted
Ezt tudnod kell, hiába nem kérted
Eljön ő, a nagyszerű halál!

Tudod hát a jövőd
És csak egyet tehetsz
Mindent mi létezik, mindent szeretsz!!

És reméled közben,
Hogy minden szeret téged
Ez a legmélyebb legnagyobb lényeg!

Ha meg sötétben vagy
És a szeretetet nem érzed
Új utat keress, mert oly rövid az élet

Minden pillanat drága
Hiábavaló szenvedésnek túl nagy az ára
DE a jutalma is nagy lehet,

Állíts fel egy mérleget,
tegyél bele jót és rosszat,
s hogy a jövő még mit hozhat.

És olyan utat válasz
Mely ha végét elérte
Nyugodt szívvel mondhasd: " MEGÉRTE"

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Zseva (#28240)	2013. október 03. 19:29
Kedves Wolfy! Minden egyes szavad megszívlelendő! Még csak most fedeztem fel az írásaidat, de jobb későn, mint soha. Olvaslak. Tetszik ez a versed!!... (Ide írom, mert másutt nem találtam hsz-re lehetőséget, egyik "aktuális hírek" cikkednél valaki felvetette, hogy "...lehessen javítani, ha észreveszünk egy hibát az írásunkban, a nélkül, hogy ismét moderálásra kerülne"... Úgy vettem észre, erre még nem sikerült megoldást találni...) Üdv. Éva