Emberi értékek az irodalomban, fórumokon
Dátum: 2009. október 09. 18:35Műfaj: EgyébCimkék: egypercesek |  |
Alapvető emberi értékekkel az átlagemberek rendelkeznek. A művész több ennél, neki beleérző képessége is van. Pár mondatot írtam az igazságosságról, a jóságról, a szeretetről, mely nélkül nem létezik igazi művészet - és természetesen magamról is.
Legalapvetőbb emberi érték az igazságosság. A művész feladata Móricz óta irodalomban már több, mint a valóság ábrázolása, s az abból kivezető útra való rámutatás: az igazság leírása művészien megfogalmazva a feladatuk, vagyis a művészek jó tényfeltárók, újságírók is. Nemcsak szembesítenek, hanem elemzik is a történteket, megmagyarázzák az okokat.
Másik emberi tulajdonság a jóság. Csodálom ma is Kosztolányi Dezső szemeit. Számomra Ő a nagybetűs költő, aki kívül-belül harmonikus. A művésznek jó embernek kell lennie, mert a jóság felette áll a gonoszságnak, nem tanít rosszat, mindenkit megért, senkit sem ítél el, legfeljebb kritizál fejlett igazságérzetével.
A szeretetről nem is kell beszélni. Azt mondta nekem egyszer egy orvos: - Meg kell tanulnia gyűlölni. Nagyon meglepődtem. Nekem gyűlölni? Hiszen nincsen hozzá szívem, bár érthetetlenül nézem a gonosz embereket, már a régi szánalom nincs bennem, mivel sajnáltam őket azért, mert soha nem tudhatják meg, milyen szeretetben élni, annak örülnek, amikor valakinek árthatnak. Nem ilyenek a művészek, ők a szeretetet képviselik. Az igazi művész soha nem fog tanítani olyat, ami gyűlölet érzetéhez vezet.
Olvasom a hozzászólásokat, melyeket én is kaptam olykor, támadókat is (egy újságnál) Amikor az állítólagos művészek elolvassák más verseit, írásait, s mivel magukból, saját benső világukból indulnak ki, ezek különféle érzéseket keltenek bennük, érzelmi kifakadásra hajlamosak. Megsértik a másik alkotó embert, s ez elvezet oda, hogy a jó ember egyszer csak nem ír többet, nem énekel, nem zenél, leteszi a lantot, s a világ óriási veszteséget könyvelhet el, hiszen a harmónia, a tisztaság, a jóság, a szeretet, amit elveszít minden esetben.
Azt szoktam mondani, amikor olyan írásokat olvasok, melyek nem rímelnek, sántítanak soraik: jó, hogy kifejezi magát írásban, s még mindig jobb, ha verssel bíbelődik egy fiatal, mintha kinn üvöltözne káromkodva az utcán. Csakhogy mi a baj ezekkel a fiatal költő csemetékkel? Túl nagy az önbizalmuk. Beleestek abba a csapdába, mely fogsága sokáig tart, hogy nem veszik észre a hibákat, nem is küzdenek írásaik jobbítására, hanem kürtölik mindenkinek szavaikat, hiszen nem versek, novellák írásaik, csupán véleményük kifejezése valamilyen őket érdeklő témáról.
Emlékszem arra, amikor éjjel-nappal írtam, minél szebbeket, annál tehetségtelenebbnek gondoltam magam. Úgy éreztem, semmi sem vagyok, nagyon sokat kell tanulnom még, hogy olyan verseket írjak, mint Wass Albert, vagy Reményik Sándor, hogy olyan szavakat használhassak, mint Victor Hugo és fordítói, akik saját fennkölt költői hivatásukkal fordították le a nemes szavakat. Ó, mennyire tudnak ujjongani a sorok, mennyire élvezetes olvasni, ilyenkor ünnepivé válik az egész világ! Ezért nem értem azokat, akik művésznek vallják magukat, s a másikat kioktatják, letámadják, esetleg irogatnak, s a tehetségesek kedvét elveszik hozzászólásukkal.
Alapvető emberi értékek nélkül hogyan is lehetne alkotó munkát végezni? Szomorú, de így is születnek nagyon szép versek, novellák, szonettkoszorúk érzelem nélkül. Az írója nem szenvedett meg vele, csak amolyan feszültség levezetőnek használja az írást, mégis csodálatos. Elgondolkoztam azon: vajon mennyi érzelem nélkül író lehet? Ők a sikeresek? Miért nem tud az ember alkotni, amikor gondolatai szárnyalását megbénítja a mindennapi létfenntartás anyagi káosza? Miért tudott Tóth Árpád pénz nélkül is verset írni? Igen, ők igazi nagyságok voltak, semmilyen körülmény nem gátolta őket alkotói szabadságukban. Ők a született művészek, akik egész életükben talán pénzszűkében éltek. Nem is ismerték régen el őket, csak haláluk után.
Én múltam nagy részét felperzseltem, több ezer írásom enyészet martaléka lett. Nem tudom a jövőnek megmutatni életem, melyről írásaim szóltak. Mindenki beleírja magát verseibe, regényeibe? Ma ez sem divat, benne vannak a szavai, a többit a gondolat szabadsága pótolja, erre vevők az emberek. Nem kíváncsiak csak a botrányos életűekre, arra, ami másoknak szomorúságot és kiábrándulást okoz. Egyszer egy költőnő lerohant hozzászólásával, amikor olyan verset írtam, melyben szerettem volna elrepülni a világból. Van a földön is csoda –írta -, csak észre kell venni. Neki a csodát a gyereke szeme jelenti. Nagyon fájt a véleménye, hogy ezt váltottam ki írásommal, s feleltem is: nekem is csoda volt harminc évvel ezelőtt a gyerekeim szeme, de azóta megváltozott számomra a világ. Máskor tehetséges, de nagyon beteg, rákos ember csodálatos írását kritizálták, melyben én gyönyörködtem, s nem is mertem hozzászólni, nehogy valamit rosszul írjak, hiszen a beteg emberek hamarabb megbántódnak, mint az egészségesek, nem mindegy, milyen szavakat használunk. Azóta a tehetség nem ír, megbántódott.
Nem szeretem a szimbólumokat, azt, ha nem világosan fogalmaz valaki, írása csak kisebb általa képviselt csoportnak szól. Ők értik egymást, gratulálnak, díjakat adnak át az ilyen költőnek, akinek szeme sötét, sötétségről ír, s írásaiban az asszonyokat Krisztus feszülete szerint saját karjára feszíti.
Becsüljük meg a jó embereket, mert ők értenek minket, de mi nem érhetünk fel hozzájuk, csak azok, akik egy szívvel-lélekkel gondolkoznak, s élnek velük!
péntek, 2009. október 9.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 5 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. TMT (#13660) | 2009. október 21. 01:28 |
Idézem Nem Tom szavait..."Szóval, hogy rátérjek az írásodra, eddig háromszor olvastam el, de már többet nem akarom így most már soha nem fogom megtudni, hogy miről akartál írni. Remélem, te tudod?" Én csak egyszer olvastam el és megértettelek...Tökéletesen igazat adok Neked...Sokan abbahagyják az irást és sokan örülnek ezért,mert pont az a céljuk,hogy elvegyék még az ember életkedvét is...no meg az önbizalmát...Ne hagyd magad,...én sem hagyom... | |
| |
2. H.Kohut Katalin (#13508) | 2009. október 17. 20:29 |
s bezúztam a sajátjaimat is. Amit kazettára vettem megmaradtak: gyermekdalok, versek, két daljáték, részlet mesejátékból, dalok. A fordítások nagy része cserepeken maradt fenn, a többi odalett. Köszönöm érdeklődésedet. Majd másolok be belőlük ide is. Örülök, hogy ihletet kaptál írásomtól, alig várom, hogy olvashassam! Üdvözlettel: Katalin | |
| |
3. H.Kohut Katalin (#13507) | 2009. október 17. 20:25 |
Kedves Janó! Köszönöm a véleményedet. Mindannyian másképpen gondolkozunk bármilyen témáról legyen is szó, ez a szabadság feljogosít minket arra, hogy külön véleményünk legyen. Mindenki csak azzal érthet egyet, amit önmaga is tapasztalt, hiszen a velünk történtekből építkezünk főleg. Volt egy kiállításom, ahová beneveztem 130 db cseréppel, gyönyörű mintákkal, melyekre ráírtam egy-egy versemet is. Gyermekműsort is szerettem volna előadni, de a fejem fölé hangszórót tettek, mely bömbölt egész nap. Másnap hazamentem, teljesen kiborultam. Közben volt egy költő ismerősöm - több is -, aki fekete mágiával foglalkozott, s állandóan ilyen jellegű verseket írt, leveleiben is apokrif elemeket használt. Én voltam a Múzsája. Itt nagyon sok avantgard apokrif költő volt akkor, akik ugyanezt az irányzatot képviselték a dührerizmussal együtt. Nagyon rossz hatással voltak rám. A szomszéd mondta, égessem el az írásait, leveleit költő ismerősömnek, | |
Válasz Janó hozzászólására (#13498). |
|
4. Nem Tom (#13411) | 2009. október 14. 15:10 |
Láttam én itt reggel valami kritikát.Gondolom, elszégyellte magát a kritikus, és levette. Azt nem is feltételezem, hogy Te vetted le. Szóval, hogy rátérjek az írásodra, eddig háromszor olvastam el, de már többet nem akarom így most már soha nem fogom megtudni, hogy miről akartál írni. Remélem, te tudod? Mert van itt egy kis Móricz, egy kis Tóth Árpád, egy kis Wass Albert. Meg jóság, meg igazságosság, meg harmónia, és tisztaság, és szeretet. Hopp, hát megvan a lényeg: sok helyen megjelentek az írásaid, és több ezer darab elenyészett. Gratulálok, veled vagyok, enyészet. Tamás | |
| |
5. H.Kohut Katalin (#13388) | 2009. október 13. 17:28 |
Drága Kata! Nagyon jól estek szavaid. Van olyan, hogy két, vagy több ember fél szavakból is megérti egymást, kölcsönös tiszteletben élnek. Így kellene tenni a művészeknek is, hiszen többek, mint az átlagemberek. Sajnos írásaimat pótolni nem tudom, minden anyagról, könyvről, témáról, amivel foglalkoztam éppen verset, gyermekmesét, gyerekdalt, vagy novellát, verset írtam, sőt könyvet is.Már nem tudok úgy alkotni. Akkor boldogan ébredtem és feküdtem, mert minden este írtam, nappal ezeket gépeltem, rendezgettem. Most időnként kap el az ihlet, ritkán fogok hozzá az íráshoz. Ha bánt valami, blogot írok. Nem tudom azt az eszményit megformálni írásban, szavakba önteni, amit el szeretnék érni. Talán egyszer sikerül. Nagyon jó alkotó munkát és sok olvasót, lelki jó barátot kívánok Neked! Katalin | |
| |
