Ez az a rész

Szerző: one flewDátum: 2010. október 28. 17:23

Műfaj: VersCimkék: élet, szerelem, lélek

Ez az a rész

Ez az a rész amikor a filmekben,
a buszról leszállva hozzád visszaszaladok.
Lobog a haj meg a cigifüst is árad,
és én látom az arcod,a szemed és a
a szádat ahogy mosolyogva,
rajtam átlátva, a sorokat olvasod.
Nevetnem kell, pedig sírni volna jó.
Mert így egyedül továbblépve,
nem olyan mókás az éjszaki nyolcvankettes.
Ez az a rész. Látni az arcodon, ahogy ezt olvasod,
ha hagynám, és te is hagynád
hogy ne álljon közénk fél liter bor,
meg a nemtomhány szál cigi.
És tudod, hiába ciki, nem érdekel már
a lefolyt szemfesték sem, ha mindenki előtt
sírom végig a nyolvanckettest. És ha hagynám,
leszállhatnék akár, még a háttérzene is működik,
meg a hajam is képes lobogni.
Hallgatni és rohanni, utánad, magam után,
az éjszakába, előre-hátra, és anélkül,
hogy ilyen rohadt nehéz a lábam,
na meg az egész napos meló,
na heló, hagyd el, a cigi és a pia is sok volt,
és sokkolt is a találkozásunk, ennyi év
után, mindig nehéz csak úgy hetykén,
és magabiztosan lerázni magamról, amit
bennem hagytál, még ha jót is tett, felnőttem
tőle, tőlem, a hajam is meg én magam is
erősebbek vagyunk már. Azt hiszem
hiányozni fogsz az összes éjszakairól,
még ha fenékig is növesztem a hajam, önmagam,
mikor már bölcsen öregen fejtegetem
a gondolatokat, amiket még lehet hogy te
indítottál, és néha én állítottam meg.
De ne feledd, ez nem a végső heló vagy
a menj a fenében helye.
Egye fene, dicsérlek csak. A hajam is
tőled hosszú és fényes, hiába kényes a téma,
és lehet hogy az marad, pedig
nincs harag, csak éppen.
Ez az a rész. Mégsem ugrom most le a buszról,
pláne ha még a dirtydancing sem szól,
de hogy tudd jól, azért a fejemben volt,
akkor és most, csak hát a bor,
a cigifüst és fejfájás kombó megint
egy új jelenetet vág ki, vagy talán csak mi,
ha így jobban hangzik, már pedig nekem így
tetszik, mint a hajam színe vagy az hogy
nem kell feladnom érted
az ablak melletti helyet, amit te úgy
szeretsz?
Legközelebb, talán. Ha már úgyis csatornát
váltottam a rádión, nevetve, sírva,
fájón azért, hogy a drámát ne feledd,
tovább zötyögök a határút felé, és
talán lesz még erőm is, még ha kedvem
nincs akkor is, ez az a rész: muszáj,
muszáj megmosnom megint,
a földig érő hajamat.