Fohász a szerelemért
Dátum: 2009. január 08. 14:59Műfaj: VersCimkék: versek, álmok |  |
Százszor halok meg,
és százszor támadok fel
és mondom unos-untalan
mint buddhista szerzetes
az imát:
„Egyszer az enyém leszel.”
Egy percre, egy múló pillanatra,
mert több nem is jár.
Egy percre, egy múló pillanatra
‘számomra egy örökkévalóság.
Egy percre, egy pillanatra,
még a szemedbe nézhetek,
Egy percre, egy pillanatra,
együtt lehetek VELED!
Egy percre, egy múló pillanatra,
az idő mégis megáll,
Egy percre, csak! Egy pillanatra,
átölelhetlek talán, és csókod,
csak egy percre,
leheletként enyém,
és tüzel a múló pillanat,
Tovább, tovább, még tovább!
Az álom elragad,
és elragad a vágy.
Rózsaszirom tested,
karomban pihen,
Csak! Egy percre,
Csak! Egy pillanatra!!!
S már nem álmodom tovább.
Mert hideg a csend közöttünk,
súlyos, néma, elutasító! Csend!
Nincs meggondolatlan perc,
Nincs könnyelmű pillanat,
Milyet egy este, egy tánc,
varázsa néha oly könnyen ad.
Csak végtelen távolság,
Mely tágul, mint világegyetem
és hiába minden igyekezetem,
hogy egy múló pillanatra elfeledd
a köztünk feszülő végtelent.
A TV.- nézem, - benne zarándok menet
hitüknek korbáccsal
adnak véres üzenetet.
Arcukat nézem,
a fájdalmat keresem
de földöntúli boldogsággal
JÉZUST üvöltenek.
S vajon hallja - e Jézus ?
vajon látja-e Isten ?
E nyomorult menetet.
Lelkem sebeit én is így,
napra-nap tépem fel,
és vágok melléjük újat,
az áldozat teljes legyen!
S mint Jézus, s mint Isten
ez áldozatot
nem látod Te sem !
S mint hitben megátalkodottat
ki önként próbál kereszthalált
nem riasztja, hogy könyörgése
az égből még választ sem talált,
és kínok-kínját éli meg boldogan
mert a Jézus,
az Isten Őbenne van !
Úgy élem meg én is,
e fájdalmat boldogan, bár tudom,
e szárnyszegett szerelem
túlmutat, -- a halálomon.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 5 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. bobita (#10163) | 2009. július 12. 23:16 |
a szerelem a halálom, ez tiszta sor | |
| |
2. Veronai (#7137) | 2009. január 11. 23:41 |
Kedves Skorpió! Feladtad a leckét! A szerelemnek azt a változatád sugárzod ki írásoddal, amely érzés tudja, hogy "nincs viszonzás", és még is, még is, szereti Őt, ki nem. Már a cím, mit adtál versednek, tudatja mindenkivel, a szerelem vágya, benned, nem fog elhalni és oly kereken a végén profánul ki is jelented: "túlmutat, - a halálomon." Igen. Az emberi érzések mélyen tudnak gyökerezni és kitartani. Lehetünk áldozatok keresztre feszülve és lehetünk boldogok, mit sem sejtve, hogy ki miért jött e világra, hol "épp" élünk......... Grat. Veronai | |
| |
3. Major M. Gabriella (#7125) | 2009. január 11. 10:31 |
Tele van ez a vers fájdalommal és szomorúsággal. Átéreztem a kínt, a szenvedést, amely a szerelem elvesztésétől fakadó. Én is éreztem már át ilyesfélét, de soha nem tudnám ennyire gyönyörűen megfogalmazni. Gratulálok ! | |
| |
4. Draskovics Fanni (#7103) | 2009. január 10. 12:19 |
Huh ez a vers teljesen lenyűgözött!Mennyi érzelem... Nagy hatással volt rám! | |
| |
5. Rézi (#7088) | 2009. január 09. 18:33 |
Nagyon jó,nem elemzem,mert az sok lenne...,de átérzem minden szavát..!!Üdv,Rézi. | |
| |
