Kergetem a magányt

Szerző: SzatDátum: 2008. június 06. 08:54

Műfaj: VersCimkék: magányos

Kergetem a magányt már két éve,
keresem a pillangókat pár hétre,
szembesülök magammal,
elbújok gondolataimmal.

Leülök a földre és onnan bámulok kifelé.
Miért nem válnak a napok fehérré?

Mindig csak rá gondolok,
szemem behunyom,
nyugodtan dőlök hátra,
nem vágyok a magányra.

Holnaptól is csak az lesz ami ma,
holnaptól sem figyelek magamra.
Tegnap is elmúlt már,
ma sem üres a hamutál.

Ha rólam álmodsz, azt csak én érzem;
ha nélkülem szeretsz, az csak félelem.
ha hiányzok, ha nem,
szívem marad és eléred.