Mária

Szerző: TMTDátum: 2009. január 27. 21:01

Műfaj: VersCimkék: a tmt alkotások

Már hallom a nép szitkait sziszegni a széllel,
Felém repíti átkukat egy fonnyadt falevéllel.
Utcai csőcselék csoportok öklei lecsapva,
Rám,ujjaikkal dühösen ,vérszomjasan mutogatva.
A szemközti asztalos beverte már az első szeget.
Gyantaszagú fenyőből készíti a vesztőhelyet.
Nem tudom fejem jobbra vagy ballra hajtsam,
Egyik vállamon a keresztet,másikon a csillagot tartsam…
Mindkét pártból megcéloznak egy- egy súlyos kővel,
Van aki szembeköp,egy másik megtöröl kendővel.
Mit várhatok,- valaki végre megérti szándékom?
Békesség,szeretet -e kettő mit oly hőn vágyom!
Ott fent meghallgatnának,de a leghangosabbak,
Zaja túlharsogja azokat kik békét sóhajtnak .
Reccsen a pálca amit felettem épp eltörtek,
Óriás halál morajjal lök egyet rajtam a tömeg.
Indulhatok,járhatom a saját véres kálváriámat.
Néhánynak szemében mégis megcsillan a bánat.
Én meg csak állok középpen mint egy felkiáltójel,
Miközben kritikák ostora hasítja bőröm fel…
Vértől nedves ujjakat próbálnak tisztára nyalni.
Igyekszem csendben és békében meghalni.
Mert ha nem,újabb gyötrelem és bosszú lesz szőve.
Szószékröl kiálltva ,selymes bíboros ruhába öltve…

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. TMT (#7603)	2009. február 04. 03:02
Kőszi Rézi...Tudod,nekem úgy álltalában tetszenek a Te írásaid.Nem kommentálom sürün,mert mindig rohanok,de olvaslak ...


2. Rézi (#7563)	2009. január 28. 18:20
Hát ez így kerek!Grat,Rézi.