Napfényes Hold
Dátum: 2008. szeptember 08. 19:47Műfaj: VersCimkék: valóság, emlékek |  |
A napfényes Hold sugara ragyogta be arcomat.
Szívem,sokáig azt hitte itt lesz a sakk-matt.
Mikor először megláttam közeledni felém,
Azt hittem Őt küldte mellém örökre az ég.
Annak ellenére,hogy kőfalakkal burkolodzott,
Ezért nagyon sokat,sokáig titkolodzott.
Ahogy omlottak le lassan a kőbástyák
Életének története azóta nekem "táblák".
Rossz dolgok,rosszakarok és az irigyek,
Tönkre tették nem soká,jövendő frigyem.
Napfényes Hold most setét fellegekben,
Nagyot csalodott szívem az emberekben.
Felvállalva a nehéz megméretetést,
Szívembe többen dőftek sok kést.
Ásó,kapa és a nagyharang elmaradt
Lelkem már nem ragyogó smaragd.
Szépre,jóra,közös dolgainkra emlékezvén,
Szívem ezek által sose lesz koravén.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
