Nem szeretlek
Dátum: 2010. február 09. 19:04Műfaj: PrózaCimkék: vége, fogság, szerelem |  |
A nem szeretlek egy bizonyosság, hogy nem kell álmodni, nem kell illúziókat kergetni, nem kell gondolkodni egy olyan kapcsolaton, ami a másik számára már nem jelent semmit. Megválaszol kérdéseket, és ténnyé tesz kétségeket! Helyére teszi a reménytelen reményt és értelmet ad a múltnak!
A nem szeretlek kimondása, egy összetett érzés. Összetett érzés annak, aki őrlődik azon, hogy szeretik-e, szerették-e?
A nem szeretlek egy bizonyosság, hogy nem kell álmodni, nem kell illúziókat kergetni, nem kell gondolkodni egy olyan kapcsolaton, ami a másik számára már nem jelent semmit. Megválaszol kérdéseket, és ténnyé tesz kétségeket! Helyére teszi a reménytelen reményt és értelmet ad a múltnak!
A nem szeretlek, szabadság! Szabadság a testnek, a léleknek, a tudatnak! Szabadság egy foglaltságból, egy nyitott kalitkából, melyből az ember nem akart kijönni, mert élvezni akarta a táplálékot, a fényt, a tükröt és ragaszkodott ahhoz a biztonsághoz, ami egy szerelem illúziója volt. Program volt a várakozás!
Nem szeretlek! Ezt követően az ember kilép a kalitkából és bezárja azt! Bezárja a reménytelen szerelem urnáját, meghagyva benne az érzéseit, a reményeit, az álmait. Örök fogságba és sötétségbe veti azt az érzést, hogy várjon a Valakire.
Halkan teszi be az ajtót! Nagyon halkan! Búcsú nélkül, hisz már nincs kitől elbúcsúzni! A lelke még sérült, de a döntés megtörtént. Elindult egy visszafordíthatatlan kémiai folyamat, mely feloldja a könnyektől megkövült cseppkőlelket, melyben csak egy szerelem visszhangja van jelen! A döntés kimossa a lélek köveit és elindul megint az Érzés és meghal a visszhang!
A kalitkán kívüli világ ismerős valahonnan… Ismerősek az arcok, a mosolyok, a barátságok. Az ember rájön, hogy odakint közben telt az idő és ő a múltban, az állandósult múltban hintázott, miközben elment mellette a Szerelem, a környezet, az Élet. Élt odabent is, de másképp. Eszközkészlete korlátozottan volt jelen. Eszközei kimerültek testekben, tollakban, könnyekben.
Térdeire karcolta súlyát a magány!
Az ember nem néz hátra! Nem néz hátra az összejátszott ágyneműre, a simogató kezekre, a meleg mondatokra, az erotikus mosolyra. Nem néz hátra egy hát izzadtságcseppektől szabdalt eróziójára, a lihegő retinára, a vágyra! Nem néz hátra a lélek lenyomataira és nem néz hátra a dühöngő, megvadult őrültre sem, ami véresre verte magát a fogságban és valami csoda folytán maradt meg élő húscafatnak! Nem néz hátra és lassan elindul. Elindul!
Elindul és lép előre. Csak előre! Sokat tanult a kalitkában. Sokat tanult a fogságtól! Megtanulta, mi az a hiány! Megtanult jeleket értelmezni, értékelni! És megtanulta, hogy a jelek csak jelek, de nem szándék, tevőleges akarat, cselekvés. Csak jel!
És megtanulta, hogy várni nem lehet jelekre, mert egy életet nem lehet reményre alapozni.
Elindul, majd sétál, kocog, szalad,… rohan!
Rohan és csodálkozva néz a lábaira, ahogy azok bírják az iramot, ahogy a tüdeje veszi a friss levegőt, ahogy megszabadul a gyomrát szaggató fájdalomtól! Vágtat!
Izmos életlova kacagva nyerít és az emberből ismét Vitéz lesz. Harcos!… Fel, harcra!!! Rózsákat akarok kerti lugasomba!
„Nem szeretlek”! Ezt olyan ember mondja, aki tud szeretni.
Mást!
Mert, aki egyszer szerelmes volt az életben az egész életében keresi, kutatja ezt az érzést és ha újból megtalálja, akkor le tudja zárni.. Akkor tudja igazán lezárni azon érzését, amit az előző illúzió, árny, test és lélek akkori harmóniája okozott benne.
Nem szeretlek!
Sokan nem merik, nem tudják kimondani ezt a döntést. Félnek a másik tudtára adni, hogy vége… hogy nem kell… hogy amit hozzátenne a közös élethez.. kultúra, pénz, fizikum, jellem, humor, tánc, potenciál... , hogy nincs olyan részlet, melyet az új ember iránt érzett érzése ne nyomna el immár.
Sokan gyávák ezt kimondani, de aki kimondja, az eljutott a ragyogásig!
Nem szeretlek! Lehet szeretni ezt a mondatot és ha valóban reménytelen a szerelem, akkor jobban szeretni kell ezt az igazságot, mint azt az illúziót: szeretlek!
A nem szeretlek kimondása egy összetett érzés. Lehet kíméletlenül bántó és lehet egy jó, megnyugtató érzés, hogy a másik élete rendben van, szeret és szeretik és így csak a maga sorsával kell törődnie, mert az a másik boldog!
Boldog?
Boldog, mert a boldogság az, ha az ember szabad! És aki szabad, az nem néz hátra... nem néz a saját fogságára, csak előre! És már van ereje, szabadsága azt mondani:
Nem szeretlek!
Eddig 9 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. egyperces (#23886) | 2011. június 06. 18:19 |
Jó, hogy tudom, ismerem ezt az érzést! Gyönyörű volt! Köszönöm. | |
Válasz Ma-Ja hozzászólására (#23885). |
|
2. Ma-Ja (#23885) | 2011. június 05. 09:39 |
Életemben nem láttam még ennyire érthetően és tömören összefoglalni ezt az érzést! Nem Tom-mal is egyet kell értenem. Minden szava igaz! Hát, ilyen az élet.......Gratulálok ehhez a számomra megdöbbentően hű íráshoz! | |
| |
3. egyperces (#18123) | 2010. február 19. 12:05 |
és akire "lenézek", az legyen nő! :-) (jelen esetben idézőjelbe kell tennem, de itt az igazi LENÉZEK a mondandó :-)) szép ez a nyelv! :-) | |
| |
4. Nem Tom (#18117) | 2010. február 19. 08:34 |
Aki szeretett, el nem felejt soha/ Aki elfelejtett nem szeretett soha,/ Aki szeretett, és mégis elfelejtett,/ Elfelejtette azt, hogy mi a szeretet.... Elnézést, de a saját fordításom, attől még persze lehetne érteni is.Tamás | |
| |
5. Nem Tom (#18116) | 2010. február 19. 08:26 |
Wer geliebt kann nicht vergessen Wer vergißt hat nie geliebt Wer geliebt und doch vergessen hat vergessen wie man liebt. Tamás | |
| |
6. Renée (#18092) | 2010. február 18. 12:55 |
Segített átértékelni a dolgokat. Köszi. | |
| |
7. egyperces (#17953) | 2010. február 14. 15:52 |
kedves szilánk... nincs összefüggés a hozzászólásod és a kiegészítés között. Nem akarok tanítani! | |
Válasz szilánk hozzászólására (#17941). |
|
8. Nem Tom (#17916) | 2010. február 13. 07:29 |
Akkor, szerintem a végső tanulság az, hogy elég, ha én szeretem a rántott húst, annak nem kell engem viszontszeretni! Tamás | |
| |
9. Jocc36 (#17846) | 2010. február 10. 11:16 |
Nagyon tetszik ... az első sorokat olvasva, meg is fogalmaztam a hsz. egy érzéketlen, szívtelen egyperces vagyol :) Azt gondoltam kihagyod a "buta szívecskét" de nem. Nehéz, legalábbis számomra, az értelemmel kezelni azt mire a szív ellent mond.. Gratulálok írásodhoz, nagyon tetszik | |
| |
