Őszről - Veronainak !

Szerző: Sonkoly ÉvaDátum: 2008. október 18. 18:06

Őszidőben aranyba öltözik a lelkem,

míg télen az ezüstöt kedvelem.

Pedig hajam arany,

szívem sem jégből van !

Bújni - lehet, elbújni nem akarok.

A fény, amely most napként táncol,

este lehet gyertya,amely lángol...

parázs, amely a lelkedre ráég.

Hitem óriási, éveim nem számolom.

Lelkem nem több húsznál.

Aki ismer tudja,

az igazi ÉLETNEK vagyok -

bolondja !

Üdvözlettel: Éva

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 4 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Sonkoly Éva (#4919)	2008. október 21. 09:00
Köszönöm! Üdv! É.
Válasz Rézi hozzászólására (#4905).

2. Sonkoly Éva (#4918)	2008. október 21. 08:59
Köszönöm soraidat ! Üdv! Éva
Válasz Veronai hozzászólására (#4904).

3. Rézi (#4905)	2008. október 20. 21:55
Igen tetszik....,gratulálok,Rézi.


4. Veronai (#4904)	2008. október 20. 21:53
Tudod Éva! Tudod! Tudod, mit tudni kell és bátorságot is veszel, hogy írásba rejted érzelmeidet. Tudod, mit tudni kell. Tudod, hogy hited nem hagy el. Tudod, hogy érzelmeid nem csalnak meg, szeretet az miből építkezel... Írj még nekünk, hogy Mi is szépítkezzünk.