Szemérem ölére
Dátum: 2009. augusztus 16. 13:58Műfaj: VersCimkék: vers | ![]() |
Úgy aludnék,
De nem bír a szó,
Nem hagy a gondolat,
Feszít idebenn
A minden,
Nincs határ,
Koponya boltozat,
Belülről bélel,
Hófehér lapokat,
Azt álmodom,
Betűim boltívén,
Suhanó lófogat,
Szekerén szalmabáb,
Ostornak szót fogad,
Nincs ajtón beenged,
Hajnal, ha hadonássz,
Csörög a vekkernek,
Ki hiszi el nekem,
Örökké szeretlek,
Fényfaló ablakok,
Kenyérből kicsik a malacok,
Fej nélkül mit mutat,
Vasból a vasutat,
Kalapál fényből,
A napkovács,
Hajnalból félhomályt,
Acélos csalogány csörömpöl,
Csőrében csillagok,
Ha lenyel, én megfagyok,
Bonyolult álmaim,
Az unalmas nappalok,
Örökké szeretlek,
Nyakamon fej vagyok,
Számból a szivárvány,
Szememen ablakok,
Szilárdul a fény,
Izzad a félelem,
Várjon a reggel,
Képzelem a képzelettel,
Hogy köpi a Napot,
Az égre a másnap,
És hogy csillan,
Lefelé csüngve,
A fagyott fényerő,
Fehér fellegek,
Fogai közt szűrve,
Hogy téved a takaró,
A Szemérem ölére,
Vízszínű fényekből,
Hogy szövi szálait köréje.
Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. bobita (#11887) | 2009. augusztus 18. 19:11 |
értem, és tudom,hogy semmi szépség nincs ebben a versben, hiszen mi szépség van az örökké kínzó szerelemben,ha ilyet művel az ember fiával :(nos a középső rész meg teljesen rólam szólt, mert talán ott a legszürreálisabbak a képek, | |
| |

