vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Tagadj meg

Műfaj: VersCimkék: szerelem, vágy

Tagadj meg, ha csókom

nem oly lágyan érinti meg

                szépívű ajkadat

ahogy a hajnal csókja

suhan át az alvó virágokon

lehörpintve róluk

a mézízű gyöngyharmatot.

 

Tagadj meg, ha kezem

nem oly puhán simítja végig

                        gazella testedet

ahogy a hűs reggeli szellő

hullámzik végig

az aranyló búzatengeren.

 

Tagadj meg, ha nem én leszek

ki legszebb perceit adja életednek

s nem tudnék oly szépet varázsolni

mint milyet a delelő nap vetít eléd,

tünékeny csodálatos képeket.

 

Kergess magadtól messze el

mint undok álszent csalót

ha nem úgy ölellek át

mint ‘hogy az életet adó levegő

öleli óvón e gyönyörű földet.

 Ne kíméljen engem szikrázó haragod

ha nem tudnám teljesíteni minden,

még ki sem mondott óhajod

ha nem azt keresné érted égő lelkem

hogy Téged az öröm mámorába rejtsen.

 

Pusztíts el, -- vagy engedd

vágyam, dobbanása legyen szívednek

hogy az álom valóra váljon

a „kék madár” válladra szálljon.

Sóhajom – sóhajod legyen,

legyen mire oly rég vágyom

üstökös mámorként omlani

szivárvány-gyönyör öledbe

mint ahogy a folyók ömlenek

a szikrázóan mélykék tengerekbe.

 

S ha, „Abban” a pillanatban

felszakadó sóhajodban

nem semmisül meg minden bánat

s egy villanásra

            nem lesz vége a világnak

s nem hullsz párnádra aléltan

mint fáradt vándormadár a célban.

Tagadj meg! Kergess el!

Szikrázó haragoddal pusztíts el!

Mert hazugság volt minden ének

dalaim csak hamis fények

s nem tudtalak mennybe vinni téged.

http://www.youtube.com/watch?v=7FQjrISCQgw

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.