Úgy kívánlak...
Dátum: 2008. március 31. 12:59Műfaj: PrózaCimkék: felett |  |
Vannak dolgok amit nagyon szeret az ember. Idetartoznak az élvezetek. Kinek ez, kinek az, hiszen nem vagyunk egyformák. Ami az egyiknek élvezet, a másiknak nem az, s ez így van jól. Ezt az írást felnőtteknek ajánlom.
Úgy kívánlak
Úgy kívánlak nem birok magammal a testemmel és a szenvedéllyel, mi hozzád hajt. Tudom, csak kihasználsz, de nem sajnálom rád az utolsó pénzem. Mert jó vagy és kellesz nekem, igaz tudom, másnak is. De nem érdekel. Ha velem vagy nyugodtabb az életem. Ha nem vagy, égve vágyom rád! Sokat jelent a szikra, mely lángra lobbant, és amikor testemben osztozol. Beteljesülés halmazai: ízlelések ha eggyé válunk. Néha, titokban kell, hogy tartsalak. Fél napot alig bírok ki. Nélküled csak szenvedek, mert nem tudlak átérezni, és annyira epekedem érted, mint senki más. Hiányod beteggé tesz, jön a depi és a hiszti, hogy miért nem vagy itt velem. Aztán a keresgélés, futkosás utánad. Nem akarlak elveszíteni, bár már próbáltalak. Nem megy, befészkelted magad a lényembe, rendbehozhatatlanul. Pedig mindenki mondja csak kárt, és bajt hozol szerencsétlen szívemre. Nem érdekel, mert szeretek a tűzzel játszani még akkor is, ha ezekkel néha másokat bántok meg. Persze azért, néha ha nehezen is, tűrtösztetem, visszafogom magam, nem akarom, hogy eluralkodj rajtam. Mások és saját érdekemben is. Mert nem szabad veled kapcsolatban túlzásokba esnem. Ám aztán megint szikra és láng, majd a beteljesülés. Ez a körforgás veled. Mikor testembe szívlak, mert a számba veszem tested azon részét, ami arra való, hogy egy kicsit finoman bekapjam, majd megszívjam. Élvezem minden pillanatát. Mert csak azt érzem, éget a vágy utánad. S mindig szikrát pattintasz bensőmbe. Nem értem miért teszed ezt velem. Először tapogatlak, majd meggyúrlak. Játszok a gondolattal. Aztán a számba veszlek. Néha bánom, hogy csak a számon keresztül visz feléd az út. De jó, mert megint érzem tested nedves ízét, levegőért kapkodom, de eggyé válunk. Rudad a számban élvezzük együtt a szaros életet, ha már más nem adatik, legalább te legyél nekem. Legalább ez legyen egy kis örömöm. Még ha néha büdös vagy is. Te sosem hagysz cserben, jó, mert mindig megtalállak, és készen állsz felém. Amikor előkerülsz akkor 5 perc gyönyör és elalszol. Hagyjuk, kialudjon a parázs. Még el sem alszik én meg várom a következőt, ami oly sűrűn rám tör, hogy már magamtól is megijedek. Ilyenkor próbállak hanyagolni. Ám nem sok idő kell, és újból előttem állsz. Csúcs a köbön. Naponta többször. Nem kell szánalom, hogy megértsenek miért jó ez nekem. Én ilyen hideg, vagy forró vérű vagyok, nem tudom. Folyton csak azt kívánom. Testestől lelkestül. Még ha beteggé is tesz, ha nem művelhetem eme élvezet fajtáját, mindig és mindenhol. Mert már törvények védik ezt is. Én mégis szeretem, amit sokan nem szeretnek, sem nézni, sem élvezni. Akkor is várom az öt perc gyönyört, amit szenvedéllyel átélhetek veled. Csak mi ketten. Nem számít, ha utána te megint elalszol. Megszoktalak. Te már csak ilyen vagy. Hamar jön a következő. Tapogatás gyurmázás szikra láng és megint heves orális beteljesülés. Ez, ami fogva tartja bennem a lángot, hogy naponta többször ízig vérig kívánlak. Ó tövig szívlak drága egyetlenem: kék Bond! -Maradj meg nekem a trafikban!-
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
