vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Én időben szóltam!

Szerző: KödmadárDátum: 2013. május 09. 14:08 Műfaj: PrózaCimkék: próza, novella, álom

Új hibák, új tapasztalatok – új tudás. Végülis ezért létezünk. Nem csak úgy ám, hogy jól ellegyünk itt hatvan-nyolcvan évig! Hiszem, hogy mindig kapunk segítséget is, még ha nem is vesszük észre.

Akkor már elvált asszony voltam három gyerekkel. Van az úgy, hogy az ember kénytelen korábbi döntésén változtatni. Ki tudja már ilyenkor, utólag, hogy a döntésem akkor helyes volt-e, vagy csak a körülmények változása kényszerített újabb döntésre. Nem is érdemes morfondírozni ezen utólag. Persze, tanulni, azt lehet belőle, hogy ezután új hibákat követhessek el. Új hibák, új tapasztalatok – új tudás. Végülis ezért létezünk. Nem csak úgy ám, hogy jól ellegyünk itt hatvan-nyolcvan évig! Hiszem, hogy mindig kapunk segítséget is, még ha nem is vesszük észre.

Egy kamionossal éltem, Tomival. Akkoriban még vidáman és szeretetben teltek a napok. Még volt munkája, járta Európát a nagy vassal – ahogy ő nevezte, és boldog voltam mindig, amikor haza érkezett. Azon az éjszakán is otthon volt éppen. Furcsa álomból ébredtem, és megnyugvással láttam, ahogy mélyen szuszog mellettem, az ágyamban. Közelebb fészkeltem magam hozzá a takaró alatt, és fáradtan zuhantam vissza egy képek nélküli sötétségbe.

Reggel gőzölgő feketével ébresztett. A finom illat és a simogatás meghittségében ébredtem. Tudta a fiú, hogyan leheljen életet belém egy ilyen éjszaka után…
- Kérsz bele habot?
- Nem, inkább még egy adag kávét!
- A hab jár hozzá! - mondta, és egy gyors mozdulattal az orrom hegyére biggyesztett egy pöttyöt az ujjával.
- Jól aludtál? – kérdezte, és rám csillantotta kék szemét. Csak egy férfi tud ilyen magával megelégedetten mosolyogni! A mozdulataiban is látszott, hogy nagyon, de nagyon férfinak érezte magát aznap reggel.
- Jól. Nagyon mélyen. Igaz is! Te nem vagy fáradt?
- Miért lennék? Tele vagyok energiával! Folytassuk Kicsim? - és hozzám hajolt egy csókra. - Ha összekaparod magad, összeütnél egy rántottát nekem, úgy öt-hat tojásból? Majd’ éhen halok!
- Meg tudlak érteni. Egész éjjel ástál.
Kérdőn nézett rám, ő valószínűleg másra emlékezett.
- Egész éjjel ástál, itt, az előkertben, szakadó esőben. Fogalmam sincs, hogy miért, de többen is voltatok. Kicsit távolabb is láttam még pár alakot, de nem tudom, kik voltak a sötétben.
Furcsa érzés volt, ahogy így visszagondoltam rá. Még mindig láttam magam előtt a képet – és elhúztam a függönyt, nem bolygatták-e meg a kis fenyőt, meg a gyönyörű rózsáimat.

A hétvége békésen telt a szokásos főzéssel, takarítással, ebéd a mogyoróbokor árnyékában. Szerettem ott lakni, a poros Mikes utcában. Madárdalra ébredtem reggelente tavasztól őszig, míg nyitott ablaknál aludtam. Az udvaron sportfű, hogy a gyerekek és a kutya nyugodtan szaladgálhassanak. És persze a rózsáim… A kerítés mellett a fehér, rózsaszín és a piros futó… Sok beszélgetés és nevetés a kerti asztal körül!

Este időben feküdtünk, mert hétfőn hajnalban már mennem kellett dolgozni. Kettő körül Tomi idegesen ébresztett!
- Gyere gyorsan, áll a víz a kertben. Mindjárt befolyik a házba!
- Mi a franc történt? Kiöntött a Gerje? – félálomban ironizáltam a kis patakkal, amit általában át lehetett lépni.
- Hülye vagy! Szakad az eső! Ilyet még nem láttál!
És tényleg! Hömpölygött a víz az udvaron!
- Tomi, mit csináljunk? Mi a fészkes fenét lehet kezdeni ezzel a vízzel?
- Nézzük meg, mi van a ház előtti árokkal!
Kinyitottuk a kaput, megszüntetve ezzel egy gátat. Újabb literek zúdultak az utca felől is a kertbe. Persze ez semmi volt ahhoz képest, ami fentről folyt alá.
- Keltsd fel a fiaidat, én meg keresek ásót! Ki kell mélyíteni az árkot!
Kamaszaim némi zúgolódással vették tudomásul az éjszakai műszakot.
- De anya! Pizsamára még sose vettem esőkabátot! És hány óra van egyáltalán?
- Esőt se láttál még ilyet, most meg itt van! Különben meg nem fontos az esőkabát… Inkább azt kérdezd, hány hektó a víz!

Tomi már az árokban ásott, mire kiértünk az utcára.
- Óvatosan keressétek meg az árok szélét a víz alatt, nehogy kitörjétek a bokátokat!
És ástak. Derékig vízben, pizsamában. És odébb egy kicsit a szomszédasszony is ásott. Meg még pár sötét alak az utcában, kicsit távolabb.

Csillapíthatatlan nevetés tört fel belőlem. A srácok egy pillanatra döbbenten néztek rám, Tomi kék szeme szikrákat szórt felém a sötétben, szőke hajából arcára csurgott a víz aztán felkiáltott.
- Basszus, ezt álmodtad meg a múltkor! Szóltál pedig időben! –és már mind a négyen nevettünk.
- Na jó, tévedtem két métert!

 

 

(A történeteim és verseim kivétel nélkül mind a fantáziám szüleményei. Kérem, hogy senki ne azonosítsa őket se velem, az íróval, se a szereplőimet más valóságos személlyel! Ködmadár)

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

---

Eddig 5 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

---

1. Zseva   (#29234)	2014. január 23. 08:02
Sajnálom, hogy elmúltak azok a boldog napok..., de változatlanul kíváncsi vagyok a folytatásra. Lehet, azért álmodtál az árok ásásról, mert nap mint nap láttad, hogy nem elég mély, hmm? Egyébként ilyen özönvíz-szerű esőzést én is megéltem már egyszer-kétszer, ami az utcákon szinte hömpölyög és olyan intenzitással esik, hogy látni nem lehet. Ömlik végig az arcunkon az esővíz és már nem számít, hogy bőrig áztunk... Mikor lesz a folytatás? Mi lett utána?
Válasz Ködmadár hozzászólására (#27119).
2. Ködmadár   (#27119)	2013. május 17. 12:15
9-10. éves történet. :-) A kamionosról kiderült, hogy játékszenvedélye van, és ez bizony rontotta az anyagi helyzetemet, a bizalom elszállt, végül a szeretet is... És repült Tomi is 4. év után! :-) Az árokásást végig nevettük, poén lett belőle. Miután kivételesen előre meséltem el az álmomat, utána tudták, hogy nálam mit jelent az a válasz némely kérdésre, hogy "megálmodtam".
Válasz Zseva hozzászólására (#27117).
3. Zseva   (#27117)	2013. május 17. 10:34
Akkoriban? Akkortájt?... és mi történt az óta?... Hmm. Hogyan vészeltétek át az árokásást és a következményeit. Jó lenne tudni. Oszd meg velünk, persze, ha nem nagy kérés...
Válasz Ködmadár hozzászólására (#27088).
4. Ködmadár   (#27088)	2013. május 14. 14:26
A gyűjtőárokba. Csak kellett hozzá, hogy kimélyítsük az árkot. Mi is, meg néhány szomszéd is... :-)))
Válasz Zseva hozzászólására (#27078).
5. Zseva   (#27078)	2013. május 13. 15:03
Nagyon jól megírt történet. Bár nem kívánnám, hogy az álmom így teljesüljön... végül is hová folyt el a víz?