1 vagonban 1 magunkban
Dátum: 2013. február 15. 19:46Műfaj: VersCimkék: vers |  |
A peronon vége van az álomnak,
A lámpa villog, az ajtók záródnak
Rutinból menetelek, dübörgök serényen
Tudatom tompul, veszik szememből a fényem
Sugárzó öntudatot hagy cserben a lényem
Testet öltött homály, magány a szerelvényen
Másfél percig zúg a zaj, fertőzi az elmét
Majd útitársak fel s alá, ez adja értelmét
Modern monoton vándor, Az alul-járó lélek
Cél a fém kerekeken zakatoló acélféreg
Furcsa kommuna ez ahol mindig más a társad
A közös tudat közös tér mindig más hatást ad
A közérzet varázsa, hogy mindent másnak lássak
Szükségem van rá, nincs helye a fenntartásnak
Jogtalanul jártok, ez tán jelentheti végeteket
Egy mondat mit nem vártok, jegyeket-bérleteket
Ajtóban a tolongás, küzdelem a végcélért
Mindegy mekkora az ülés, csak had üljem a két szélét
Ne mondjad, hogy rendben, nem vagy a jelenben
Le szállsz és már azt se tudod kivel ültél szemben.
Mi késztetett e tettre?, A szükség magja vetve?
A körülölelt közönyben, élve eltemetve.
M.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
