2013 (Az élet, Neked sem több, csak egy villanás)
Dátum: 2013. szeptember 30. 21:29Műfaj: PrózaCimkék: valahol szegeden |  |
Veszett, őrült tél volt, rövid tavasz, és forró nyár. Hideg hó, hűvös eső verte vágyaim, és még is örültem a létnek. Kocsikerék szaggatta út, itt van előttem, de merre mennék, veled lennék, tudhatod, tudod?
2013
(Az élet, Neked sem több, csak egy villanás)
Veszett, őrült tél volt, rövid tavasz, és forró nyár. Hideg hó, hűvös eső verte vágyaim, és még is örültem a létnek. Kocsikerék szaggatta út, itt van előttem, de merre mennék, veled lennék, tudhatod, tudod?
Messzi csendben, hullat hó, percegő délutánt, hegyek közt, ormainál, teríti szárnyát borús emlék, életutat köpnek felém, hullámzó vágyábrándok, tavasz és nyár, csak most arrébb állok. Közben halk zene szól, Schubert melódia, a pisztrángról, épp küzd a zavaros vízben. Utána Pink Floyd szól, nálam hallgattad, „Bár csak újra itt lennél” Szomszéd asszony kritikát önt a fejemre, harsányan. Valamiért nem érdekel. Jó szomszédság Török átok. A rózsát bámulom épp, Rózsafák, zenél a fejemben, R.R.-re gondolok. Tovább lépek.
Ha pontból született a világ, Kvantum fluktuáció, és szingularitás is lesz, pláne ha kívülről nézhetnéd a semmi öröktől fogott forgását, ahogy tart, pillanatból a pillanat felé, a semmibe, és kezdődik a játék újra és újra. Ehe! Mennyire igaz ez? Valami, ha más? Jövőt kémlelhetek? Szakadó multiverzum osztja igéit, változó fizikai állandók hagynak csupasz teret, hogy képzeld, bonyolult a világ, és tudom, ez az is. Elemi rész suhan, hihetetlen sebességgel, egyszerre két kapun át, és nem múlatják az időt, hisz a fotonnak nincs tömege, öröktől fogva él, a végtelen határmezsgyéjén. Hullám! Hehe! Mikor egy információs bozon, súgja jelenlétét, kénytelen törvényét, nem érti senki sem, miért vált a spin másik prioritásra, a végtelen fempto szekundumán. Tán annyi sem kell neki! Ja. Lehet vétkeztünk, ott, az almafa alatt? Ott is már Rád gondoltam? Vagy a jövőben, az „Apokalipszis most”-ban? Összeomlás.
Körtét szakítok, itt a kertben, ízei futnak a számban, még is arra gondolok, mennyivel jobb lenne a vörös áfonya, és a bonbon íze, ahogy olvad a számban, mint csókjaid íze, szerelem illata, mikor engem öleltél, kezembe édes bort tettél, karcsú pohárban, és ezer szerelem pillanatát.
Tél volt, tavasz, és forró nyár. Hó és eső verte álmaim. Kocsikerék szaggatta út, itt van előttem, veled lennék, tudod, ezért is írom ezt, Álommadár.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Bangó János (#28278) | 2013. október 07. 19:20 |
Köszönöm, hogy írtál! Az történt, hogy fizikát kevertem az érzelmekhez, és miután ez viszonylag közel áll hozzám, igyekeztem a Heisenberg féle bizonytalansági tényezőt az élet kiszámíthatatlanságához vonni, így ábrázolni. Ezért érzed bonyolultnak. | |
Válasz Zseva hozzászólására (#28237). |
|
2. Zseva (#28237) | 2013. október 03. 11:03 |
Elnézést, ha beleszólok. Nem volt szándékomban, de miért kell ilyen bonyolulttá tenni az életet? Amikor magától is az? Mindenkinek egy élete van, és ahhoz képest, hogy csak egy "villanás", mint írod, elég hosszúra tervezték. | |
| |
