A drazsé

Szerző: Bangó JánosDátum: 2017. szeptember 26. 20:18

Műfaj: PrózaCimkék: ólomból

Gyilkolni akartam, pirosra festett gyertya lobbanó lángjával olvasztottam és halált osztottam a hangya hadsereg küldötteiben, olvadó, csöppenő viasz felsőbbrendűséggel.

A drazsé

Nyár volt, szakadt szél szerte fosztotta az égtakaró felhők árnyait, és én kiültem a teraszra.
Gyilkolni akartam, pirosra festett gyertya lobbanó lángjával olvasztottam és halált osztottam a hangya hadsereg küldötteiben, olvadó, csöppenő viasz felsőbbrendűséggel. Örökbe fagyva várják a feloldozást, kint a teraszon immáron negyven éve, ha le nem lettek söpörve. Anyám nyakon vágott, és fent az égen foszló fellegek nyár-délutáni szöveggel reppentek szerte szét, és karizsmált eget égettek a szálló gépek.
Nyár volt
Gyilkoltam
Alamizsnaként vizet spricceltem a várba, és figyeltem, hogyan futnak szerte a fények, mert száguldva vágtattak szerte a hangya hadseregek.
Drazsét dobtam
Vörös gyertyát gyújtottam
Viaszt olvasztottam
Furcsa mosoly volt az arcomon, kissé torzan széles a vigyor
Meghaltak mind, és vízzel adakoztam a bolynak
Hagy lássa mind.
Előtte drazsét osztottam, elcsentem hugi asztaláról, nagyon nem érdekelt mit mond a máról Anyának, vagy Apának, mert Istennek éreztem magam, osztottam-árulkoztam, halált osztottam.
Nem vagyok bűnös!
A drazsé!
A húgom!
Ők hagyták ott, és én csak, mert én csak, és ez nem érdemel ennyi szitkot!
Forró vízzel mostam le a padlatot, ne lássa már soha senki!
Bocsáss meg! Kérsz egy szivart, önthetek esetleg valamit?
Esetleg csokit kérsz, vagy drazsét?