Afélium Írta: Ködmadár, és Bangoca
Dátum: 2013. szeptember 14. 16:58Műfaj: PrózaCimkék: és lehet lesz jövő is, emlékek a múltból, a jelenből |  |
Lényeg! Autóban ültem, kilencvennyolc nyara volt, talán épp augusztus. Bajáról roncsoltam Szegedre, és nem engedtem, hogy a sebességmérő sokat a száz alatt legyen, élveztem az egyenest is, és persze a kanyarvételt, pedig akkor még nem volt bennem csak százezer kilométer.
Afélium
(közel a Naphoz)
Tetszik ez a cím nekem, pedig írhattam volna helyesen: aphélium, de most már mindegy. Vagy legyen inkább perihélium vándorlás?
Lényeg! Autóban ültem, kilencvennyolc nyara volt, talán épp augusztus. Bajáról roncsoltam Szegedre, és nem engedtem, hogy a sebességmérő sokat a száz alatt legyen, élveztem az egyenest is, és persze a kanyarvételt, pedig akkor még nem volt bennem csak százezer kilométer. Előzésnél egy fokozat vissza, persze gázfröccsel, klasszikus hinta váltás, csak csúszó kuplungig, durva gázadás, jó kocsi, sehol a félelem. Reflexek rendben, adrenalin kúszik fel, lassan már az egekben. Kiló tíz, kiló húsz, na nézd, senki nem előz meg engem! Rádió kapcsol, jó zene szól Bizottság: Már itt van a szerelem, már megint izzad a tenyerem, köpni kell, pfujj... Kanyar, visszakapcsol, gázfröccs, szűk ív, át a másik sávba, vad gázadás. Szemben meg egy traktor.
Kilencvennégy őszén, biztos emlékeztek, viharos tél kezdődött, ólom nehéz, hideg eső, csontig hatoló fura kavargó szél. De én döngettem, kerékpárral a Medikémiához. Bennem volt az edzés, az elvégzett erőnléti gyakorlatok, hosszú kemény edzések, kick-box, testépítés, letekert kilométerek. Kemény voltam, és tudtam, nincs ember ki most otthagyna, fel a lejtőnek, szemben a széllel, a tizenhat fokozatos keróval szemben. Tévedtem, megelőzött egy kukázós, sima bicikli, hátul pakkban, feltornyozva karton göngyöleg.
Emlékszem a félelem, vagy tán a düh kesernyés ízére a számban. Rettegve szorítottam a kerékpár kormányát, ahogy az esőtől nedves lefolyók időnként megdobták a kereket. Haza kell vinnem a tejet a gyerekeknek - és megigazítottam időnként leszállva a kartont. Elöl próbáltam vigyázni a tojásokra, körbe raktam a dobozokat húsokkal. A vállamat húzta a hátizsák tele cukorral, liszttel.
- Az a szemét meg kurvázik valahol, vagy valamelyik kocsmában iszik a haverokkal, udvarol a pultos lányoknak! "Azok az igazi nők!" - szokta mondani. - Azok! Hogy dögöljenek meg a kivágott, habos-fodros fehér blúzaikban... Reggel végzett, és még nem jött haza. Istenem, csak ne legyen semmi baj, míg haza érek! Ott hagytam a kicsit a "nagyokkal"... Soha többé nem csinálok ilyet, csak most ne legyen semmi baj! Mi a faszt tököl ez a pöcs előttem a szuper bicajával!
Kicsi fék, kormány jobbra, csak legyen meg, a festéknyi távolság! Váltok vissza, most igazán csúcs vagyok! Hej, most én voltam a király, láttam a pacák arcát, felkapta a kezét az arcához. Kurva traktor, mit a fenét keres itt, ha már épp október van? Tök nyolc, reflexek rendben, itt vagyok az úton a belső sávban, ezerrel roncsolok.
Épp, hogy átértünk a körtöltés lankásabb oldalán, a csenevész kislány hirtelen megáll, és mit nem látok, hátáról leveszi a hátizsákot, valamit igazít, egy új helyet keres, valami súlyos, nyomó begnek, és értem, folytatná útját, de most épp én vagyok pozícióban, megelőztem.
Győztes vagyok?
- Na indulás, még vagy három kilómèter... Minden rendben lesz. Biztosan nem ébredt még fel a kicsi. Ilyenkor mindig alszik. Már egy órája eljöttem otthonról. Csak ne legyen semmi baj! - és indulnék tovább. - Miért ilyen kurva nehéz ezt tekerni? Esküszöm, mint egy szobabicikli!
Leugrom, és nyomkodom a hátsó kereket.
- Lapos. A kurva életbe, teljesen lapos! Ki van zárva, hogy erre visszaüljek! Ha elég kitartó vagyok, tán haza tolom. Amíg a belső az abroncson marad, még jó vagyok. Ha lecsúszik, vagy itt hagyok mindent az út szélén, vagy itt rohadok meg mellette. Mi lehet otthon a gyerekekkel? Legalább lenne egy bunkofonom! Persze, a pesti utcán, ott nagyzási hóbort, de nekem most jól jönne... Egy árva lélek sincs a környéken, hogy segìtséget kérhetnék? Na, ebből megint hogy mászok ki? Az a pasas is elment már, aki eddig mögöttem tekert. Nem is látom... Nem úgy nézett ki a szuper járgányával, mint aki munkába siet. Milyen jó egyeseknek! Ráérnek sportolni! Mondjuk, nekem nem hiányzik több mozgás, az biztos! Mozgok eleget... Nála biztosan volt gyorstapasz, meg pumpa.
Csörög a telefon, fölkapom, ki az? Haló! Te vagy?
Haló, haló!
(Már megint a Magyarok, ám a világ ezt használja most is. Néhány technikus, annó volt, összehoztak egy központot, és a próbánál a mikrofonba azt mondták: Hallod? Hallom, persze, hogy hallom Tivadar.)
-Édesem merre vagy?
Lassítok, láb a padlón, kihangosító él, jön a beszéd.
-Itt vagyok, épp haza tartok, nem volt semmi gond!
-Hol voltál, azt ígérted hatra itthon leszel!
-Sietek! Tényleg sietek, már csak fél óra! Ezerrel tűzök haza!
-Szerintem egy csajjal voltál, láttam, hogy fűzted meg az irodista lányt a Mechmannál!
-Ne hülyéskedj, tárgyaltam, most fáradt vagyok, épp feléd repülök kegyetlen, csak most lehúzódtam az útpadkára, hogy tisztán halljalak Téged!
-Már ismerlek, megint egy titkárnőt hívtál randira, és ha Baján vagy, majd mindig megdugod.
-Nem, nem! Nem így volt, tényleg csak tárgyaltam, tudod a jutalék, a pénz miatt.
Vendéglőben voltunk ott, a szigeten! Férfi volt a felszolgáló!
-Nem hiszek neked! Laza vagy és rámenős, minden buxa kell neked!
-Ne basztass már, ha kérhetlek, kifogyott az erőm!
-Leszívta a csaj mi? Legalább jobb mint én? Végig benyelte?
Kinyomtam a telefont, vérnyomás az egekben, éreztem, ha most gázt adok, senki nem lesz biztonságban, az sem aki előttem megy.
Inkább lassan vezetek.
Ehh, Puskás Tivadar, nem vagy barátom nekem! Most nem.
Kicsit hátra néztem, most követ, vagy nem követ, meg akar előzni, sok volt a pakk neki, fordulok a Medihez,
Pics, miért tolja a bringát?
A kapu mögött hetven négyzetméteren Pálmai autói. A lakásom is kisebb ennél, és az érték?
Ehh, sehol nem vagyok, most tényleg győztem? Kurva kilncvenes évek, amikor még csak a perihélium vándorlás érdekelt, meg az aphélium.
Nyolcvanas évek.
Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Bangó János (#28089) | 2013. szeptember 16. 19:18 |
Készül a folytatás. | |
| |
2. Kék Nefelejcs (#28084) | 2013. szeptember 16. 18:33 |
Tetszik! Mint egy Altmann film forgatókönyve. Egybefűződő sorsok, csak egy dolog hiányzik, a befejezés. Mondjuk egy baleset, mikor összeérnek a szálak. Amikor a három élet egy pillanatban egy helyen találkozik és aztán persze szétválva megy tovább mindenki a magaútján... | |
| |
3. Zseva (#28078) | 2013. szeptember 16. 12:50 |
Kedves János! Tipikus esete annak, amikor csak te tudod miről van szó. Elég az! Aki meg nem érti, az járjon utána... Tetszik a stílusod, ahogyan magaddal megbeszéled a tapasztaltakat. Emlékezetből is ötös. Nem kevés indulattal teletűzdelve. Ez kell! Mint olvasód élveztem az írásodat... és értékeltem is. :-) Üdvözlettel: Éva | |
| |
