A folytatás...
Dátum: 2011. november 15. 22:16Műfaj: PrózaCimkék: csalódás, szerelem |  |
A nő egyre nehezebben viselte a férfi hiányát. A pár órás együtt töltött idő nagyon kevés volt. Kamilla egyre többet sírt. Már a családjának is feltűnt szomorúsága, pedig ő nem panaszkodott...
A nő egyre nehezebben viselte a férfi hiányát. A pár órás együtt töltött idő nagyon kevés volt. Kamilla egyre többet sírt. Már a családjának is feltűnt szomorúsága, pedig ő nem panaszkodott. Látták, hogy valami nincs rendben. Eltűnt a kezdeti vidámság, magabiztosság. Sajnálták.
Péter messze volt még mindig. Nagyon messze. Kiküldetésben, vidéken. Nehéz volt így az élet a férfi nélkül.
Kamilla örült, hogy megtalálták egymást. Talán korai volt. Gondolhatta volna, hogy most sem lesz szerencséje. Hiába a kedvessége, az önzetlen szeretete. Mégsem kapja meg a férfitől azt, amire vágyik. A biztonságot, amit Péterhez való tartozása jelentene neki. Úgy érzi, becsapják. Igaz, Péter nem ígért semmit, tehát nincs mit felróni neki.
Eleinte ez még nem is jelentett gondot. Kamilla sem hitte, hogy hosszabb kapcsolat lesz ebből. Csak egy-két találkozó szerepelt a tervei közt. Kellemes, vidám beszélgetések. Így gondolta. Tévedett.
Minél több idő telt el, annál erősebb érzelmek kerítették hatalmukba. Hiába tiltakozott, egyre jobban szerette a férfit.
Bízott benne, hogy mégiscsak sikerül Pétert meghódítania. Néha úgy érezte, megvan. Aztán mintha kisiklott volna a kezei közül.
Talán csak színjáték volt a férfi részéről, amit mutatott a nő felé.
Talán a szó is csak egy jelentéktelen kimondott szó volt, amelyet néha-néha kimondott a férfi: szeretlek.
Sok-sok nap után Péter újra hazajött.
Megbeszélték a találkozót. Szakadt az eső, így elmaradt a randi.
Kamillát a bánat sötét fátyla fedte be tetőtől-talpig. Szomorú volt.
Várt, egyre csak várt. Aztán mégis sikerült a találkozás.
A lány már nem volt jókedvű, vidám. Könny csillogott szemeiben, ahogy meglátta a férfit. Úgy érezte, ez már csak kényszer. Péter igaziból talán nem is akarja ezt az egészet.
Nem akar kötöttségeket. A szabadságot szereti.
Szállni egyik virágról a másikra. Beporozni mindegyiket.
Talán nem tehet róla. Hozzászokott, hogy körülrajongják a nők. Büszke volt vonzerejére. Élvezte ezt az állapotot.
Kamillát is körülrajongták a férfiak, hiszen csinos, vonzó nő volt. Ő mégis hárított minden közeledést. Neki csak egy férfi kellett, Péter!
Barátai látták szenvedését. Már nem tudta leplezni. Segíteni szerettek volna neki. Biztatták, keressen magának valakit Péter mellett, hisz a férfi is ezt teszi.
Ő nem tudna így élni. Nem akar több vasat tartani a tűzben. Hűséges típus, mindig is azt volt.
Folyamatosan gondolkodott, mit tegyen.
Már lakáskulcsot is szerzett, ahol meghittebb lehet az együttlétük.
Csak egymásra kell figyelniük.
Nem zavarja meg őket senki, és semmi.
Nagyon vágyott erre.
Természetesen ez is elmaradt. Közbejött valami.
Talán majd legközelebb. Ha egyáltalán lesz legközelebb.
A kulcs Kamilla táskájában maradt.
A lakás pedig üresen áll, és várja, hogy részese lehessen Kamilla és Péter titkos együttlétének, ami után kiderül, hogy mégiscsak boldogok lehetnek együtt.
folyt. köv...
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Hulló Csilla(g) (#24964) | 2011. november 25. 22:58 |
Igaz... csak félünk az elvesztéstől! | |
Válasz hozzászólására (#24927). |
|
2. Hulló Csilla(g) (#24926) | 2011. november 19. 22:41 |
Kedves Manóci! Mindnyájan tudjuk, hogy az érzelmek maguktól jönnek. A szívnek nem lehet parancsolni. Akárhogy is fáj, akkor is szeretjük! Sőt! Talán még jobban. Köszönöm, hogy olvastál! | |
Válasz hozzászólására (#24906). |
|
