A hét bölcsről
Dátum: 2012. augusztus 17. 16:49Műfaj: EgyébCimkék: filozófia |  |
A hét bölcs történetét mindenki ismeri Indiában. Többféle változata van, de lényegében a következő: Egyszer rettenetes éhínség és szárazság volt (amihez nem kell sok, elég, ha késik a monszun.) A hét bölcs útnak indult, abban a reményben, hogy valahol majd csak szereznek egy kis ennivalót. Té
Eszembe jutott – a hét bölcsről
A hét bölcs történetét mindenki ismeri Indiában. Többféle változata van, de lényegében a következő: Egyszer rettenetes éhínség és szárazság volt (amihez nem kell sok, elég, ha késik a monszun.) A hét bölcs útnak indult, abban a reményben, hogy valahol majd csak szereznek egy kis ennivalót. Térdig lejártál a lábukat, de nem volt szerencséjük. Már-már látni vélték a Halál közeledő szolgáit, amikor észrevették, hogy egy halott kisfiú hever az úton.
Ezt megfőzzük, mondták a bölcsek nagy örömmel, és lelkiismereti aggályok nélkül, mert minden vallási törvény alól van kivétel. Tüzet raktak, vizet forraltak, amikor mintha az égből pottyant volna le, ott állt mellettük az ország királya, Vrsadarbhi. Elborzadt, amikor látta, hogy mire készülnek a bölcsek. Nehogy már megegyétek azt, ami nem ennivaló! Miért nem jöttetek egyenesen a palotámba? Adok én nektek ételt, amennyi csak kell, azonfölül annyi ajándékot, amennyit el tudtok vinni magatokkal. – De a bölcsek összenéztek, és azt mondták, ott még nem tartanak, hogy ételt fogadjanak el egy királytól.
Vrsadarbhi meghökkent. Mi bajuk van ezeknek velem? Utasította a minisztereit, hogy kövessék ezt a büszke népséget az erdőbe, szórjanak nagy titokban aranyat az ösvényre, amelyen el kell haladniuk. A miniszterek elmentek, szórtak, aztán jelentették, hogy ezek nem lehetnek bölcsek, de még okos emberek se, mert hozzá sem nyúltak az aranyakhoz.
Az éhezőket még több kaland várta az erdőben, lényeg, hogy maga Indra, az istenek királya is próbára akarta tenni az erényüket. Rongyos koldus képében csatlakozott hozzájuk, ellopta a nehezen összegyűjtött lótuszrostokat, mire mind a heten megátkozták. Meglepő ugyan, de Indra megértette, hogy a hét bölcs erénye sziklaszilárd és kristálytiszta; magukkal vitte őket az égbe, ahol is ők lettek a Göncölszekér csillagai.
Az éhség az emberiség legnagyobb ellensége, mondja Indra, valamennyi bűnre az éhség kényszerít – és még egyet is érthetünk vele, amennyiben az éhséget a legtágabb fogalomként értelmezzük. De ez a hét bölcs kétszer is megkapja az esélyt, hogy elverje az éhét, és soha nem derül ki, hogy miféle törvényre hivatkoznak, mert amúgy az összes többi, sok ezer történet, példabeszéd és mese azt sulykolja belénk, hogy a királyok legszentebb kötelessége az adományozás, és a szentéletű koldusok csak a jogos járandóságukat veszik el. Mi is lett volna, ha az indiai történelem sok millió és trillió szentje, aszkétája, jógija, fakírja és csalója nem fogadja el a királyok adományait?
Még nagyobb rejtély Indra, aki sugárzó mosollyal hallgatja az ismeretlen tolvaj fejére szórt átkokat (amelyeknek persze nem lesz foganatjuk), és csak az elborzasztó sorozat végén érti meg, hogy a bölcsek erénye makulátlanul ragyog. Ha le akarjuk vonni az erkölcsi tanulságot (mert végül is mindig ez a cél, ezért mesélnek olyan sokat), összefoglalhatjuk egészen röviden: Ne fogadj el semmit a királytól (az államtól), és átkozódj mosdatlan szájjal, akkor bizonyára fölraknak a csillagok közé, és ennél nem lehet dicsőségesebb karrier.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
