A kertem olyan, mint egy nagy doboz... (1)
Dátum: 2013. február 21. 12:58Műfaj: PrózaCimkék: emlékek |  |
Belefér négy évszak. A téllel kezdeném, és ha még nincs is itt, de a tavasszal folytatom... - Honnan tudták vajon, vagy látták, hogy merről jövök, - és mit kerestek a szomszédba? Fogalmam sem volt, amikor a dobozt üresen találtam, mikor felértem...
Két évvel ez előtt legszívesebben elmentem volna hozzád, hiszen olyan közel voltam, és azt mondtam volna:
- Gyere velem!
- Menjünk ki együtt a tanyára és nézzük meg a cicáimat.
- Vajon mit csinálnak ilyenkor? Ez az első telük odakint. Először tapasztalják meg a hideget, a havat. Az éjszaka elég sok leesett belőle, - összefüggően beborítva szinte az egész határt. Nagyon korán van még. Ilyenkor te még biztosan alszol. Sehol egy lélek. Előttem nem járt kint még senki, látnám a lábnyomait. Az enyémre nézek vissza, amikor megállok egy-egy kanyarban, és körbenézek, hogy gyönyörködjek a táj szépségében. Szeretem a téli tájat, amikor csillog a vastag hótakaró. Aztán megyek, nem időzhetek tovább, szaporáznom kell a lépteim, hogy mielőbb kiérjek hozzájuk, biztosan várnak már nagyon, mert éhesek... de közben élvezem, ahogy lábam alatt megcsikordul a hó...
- Szép napos idő lesz ma! - de elég hideg. Szerencsére, nem fog olvadni. Kitart még egy ideig.
- Már nagyon kíváncsi vagyok a kis vacakjaimra! Kibéleltem nekik egy nagy dobozt a teraszon jó meleg ruhákkal, takarókkal, hogy mind elférjenek benne és ne fázzanak az éjszaka. Kicsit azért aggódom értük. Mondtam is nekik:
- Majd összebújtok! - de a szívem az fájt, hogy ott kell mindig hagynom őket. De minden nap kimegyek hozzájuk és befűtök.
De te úgysem jöttél volna, mert nem szereted a cicákat! Akkor meg miért ébresztettelek volna fel olyan korán?
- Nem tudod mit mulasztottál? Soha nem fogod érezni azt, amit én. Még el sem kezdhettem aggódni, szinte azonnal megláttak a lurkók, - nem tudom honnan, de valahonnan megszimatolták, hogy jövök, egyszer csak a nyomomban feltűntek sorra és egymást átugorva úgy sprinteltek utánam, hogy öröm volt őket nézni! Elöl az anya, nyomában a kölykök, mind a négyen, és mindegyik más és más, libasorba verődve. A Golyó? - az szinte egybe olvadt a határral. A Kormi, a fekete színével le sem tagadhatta merre jár, meg a kis Vörös, - és a Szöcske, - aki tisztára olyan, mint az anyja!...
- Honnan tudták vajon, vagy látták, hogy merről jövök, - és mit kerestek a szomszédba? Fogalmam sem volt, amikor a dobozt üresen találtam, mikor felértem. De nem telt bele pár perc és már ott tülekedtek körülöttem, tudták jól, hogy finom falatok várnak rájuk.
Éppen csak annyi időm volt, amíg ettek, - gyorsan begyújtsak. Magam is elcsócsáltam egy zsemlét. A már előtte nap oda készített száraz gyújtós hamar lángra lobbant, csak egy-egy fadarabot kellett rátennem a tűzre... és miután megkajáltak, már elég meleg volt ahhoz, hogy ki-ki elfoglalja a saját kibérelt helyét. A Szöcske a kályha mögé telepedett le, biztos, ami biztos, ott van a legmelegebb, a Golyó, ő máskor is mindig az ölembe bújt, a Morzsival felváltva, a Kormi a lábamhoz, az anya meg az ágyon talált helyet magának. Aztán ahogy egyre jobban duruzsolt a kályha, mindannyian egy kicsit elszunnyadtunk.
Eltöltöttem velük pár órát. Csak miattuk vagyok kint, és miközben néztem a tüzet és hallgattam az ezüst kályhacsőlakk pattogását Te jutottál az eszembe. Még te festetted le a nyáron. Most először gyújtottam be az óta. Mindig a te reszortod volt tüzet rakni, hogy jó meleg legyen a bungi és reggelig se tudjon kihűlni, ezért raktál még éjszaka is a tűzre egy-két fahasábot. Szerettem veled kettesben, mert melletted kint a tanyán sohase fáztam!...
- Vajon neked is eszedbe jut néhanapján, hogy milyen volt együtt régen?...
Lassan szedelőzködnöm kell. Itt kell hagynom őket, és fáj a szívem értük. Most mindannyian befészkelték magukat a dobozba ezért óvatosan, kihasználva a pillanatot, nehogy észrevegyenek, lassan elsurranok, kivételesen vissza se nézek, mire felocsúdnak már hűlt helyemet találják. Különben még képesek lennének utánam jönni.
Ahogy közeledek a falu határához, megint eszembe jutsz. Ha tudnád milyen közel vagyok hozzád? De már szaporázom a lépteimet, mert otthon várnak. Vajon téged vár e valaki, amikor haza érkezel?
Folyt.köv.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
