A kis triangulum
Dátum: 2014. december 21. 20:55Műfaj: EgyébCimkék: hangszer, zene, mese, karácsony |  |
Mese egy kislányról, aki nagy szegénységben él egyedül. Minden apró kis dolognak örül, a hóesésnek, a melegnek... Ám egy nap talál valamit, amivel ő ajándékozza meg az embereket. De mi ez a valami, ami boldogságot hoz karácsonykor? ... a gyerekek ártatlan szeretete és törődése.
Hideg téli nap volt. A hold fénye világította be az utcát, mely ragyogott a hóesésben. Mintha puha vattacukron lépkednék. Vattacukor lóg a fán, a lámpán, a tetőkön, sőt még a kabátomon is vattacukor van. Ahogy csupasz kezemmel óvatosan szedem le a hajamról, s közben a csillag hópelyhek beleolvadnak tenyerembe, el is felejtettem mennyire fázok. A rengeteg hópehely, ami már bennem világított, elkezdte rázni kis testem. Ajkaim lefagytak, lábaimat már nem éreztem. Csak egy ablak világított melegen, odakuporodtam mellé s benéztem.
Bent egy középkorú, bajszos, jólöltözött férfi volt. Sürgött-forgott a szobában s mindenféle dolgot hajigált egy nagy kartondobozba. A polcon lévő kottákat idegesen leverte, némelyikre még rá is lépett. Közben dús szemöldökét fel-le huzigálta és beszélt is a tárgyakhoz. Kicsit féltem egymagam az ablak alatt, de a jégvirágokon átszűrődő kis meleg miatt inkább ottmaradtam. Majd ismét nagy kiabálást hallok.
- Alfréd, Alfréd! Ezt is dobd ki! – egy másik férfi szinte az ajtón keresztül tört be a szobába. Kezében egy kis triangulumot tartott melyet erélyesen Alfréd orra alá nyomott.
Alfréd nem szólt semmit, kikapta kezéből, és távolról bedobta a dobozba.
- Gól! – kárörvendőn kicsit elmosolyodott.
Szegény kis triangulum nagy fájdalmai közt pityergett a dobozban.
♫
A triangulumot Tritinek hívták. Egykor csodás hangja volt, csillogott-villogott a pompában. Kitűnő zenész volt, minden hangszer őt irigyelte. Éjjel nappal mindig szorgalmasan gyakorolt. Ám a mai karácsonyi koncerten történt meg a baj. Több ezer ember gyűlt össze a bazilikában, hogy hallhassák Triti szólóját. A gazdája, Alfréd az előadás alatt kicsit elbóbiskolt. Amikor a karmester intett neki, hirtelen felkeltéből akkorát ütött Tritire, hogy a kezéből leszakadva leesett a hideg kőre, s hatalmas zajt csapva bukfencezett párat mielőtt magán kívül feküdve terült el. Alakja meggörbült, hangja elszállt, fénye megtört…
♫
Egykori barátai sorra bántják.
- Triti, Triti! Nem megy már a ti ti?
Cintányér Cini hangosan cincogja:
- Cini cini muzsika, cammogj kintebb kis cirka!
- Bőg a béna! – mondja Bőgős Béla.
Alfréd a dobozt megfogja, futva leviszi, s bedobja a hóba.
A kis triangulum magányosan sír. A hideg kis hópelyhek testére hullanak, ő megrázza magát, és ekkor mindig kicsit megszólal, mint amikor Jézuska köszönt be a házakba. Erre figyeltem fel. Szép lassan lemásztam az ablakból és mentem a hang után. Megláttam a kis vacogó triangulumot a dobozban, melyen már jégvirágok kezdtek kirajzolódni.
- Milyen gyönyörű, ahogy a hold fénye megcsillan rajta! – gondoltam magamban.
- Szia kicsi triangulum! – illedelmesen köszöntem neki, majd a zsebembe tettem. Ott még remegett egy darabig, majd nyugton maradt. Szerintem elaludt.
Addig én a dobozt vizsgálgattam. Mennyi minden, papírok, amiken jelek voltam, botok, melyeket ütögettek, fénylő rudak, melyeket nem tudtam mire használtak. Inkább csak nézegettem őket, gyönyörködtem bennük, ahogy a hó szépen minden kincset befed.
Megkondultak a templom haragjai. Sebtében otthagytam mindent és futottam csak futottam a templomba, nehogy elkéssek. A kis triangulum csörgött zörgött a zsebemben, mintha csatázna a délelőtt szedett kavicsaimmal. Nagyon értékes kavicsok voltak, a hóban nehéz találni ilyen szépeket, de nekem sikerült.
Épp odaértem a misére és leültem egy aranyos öreg néni mellé az utolsó sorba.
„Istenem köszönöm a kis meleget, mit adtál nekem. Köszönöm, hogy én találtam a legszebb kavicsokat és hogy a tenyerembe olvadtak a kis csillagok. – közben megnéztem a tenyerem, biztos most is ott vannak bent – és köszönöm a kis triangulumot…”
Ekkor megszólalt a kórus. A mennyből az angyalt oly csodásan énekelték, hogy napokig is hallgattam volna. Felnéztem a keresztre, és valaki azt mondta:
- Itt vagyok a zsebedben!
Benyúltam a zsebembe, elővettem a kis triangulumot, megsimogattam, majd a legszebb kavicsommal szólaltattam meg. Oly gyönyörűen szólt a kórust kísérve, hogy a mellettem ülő öreg néninek könny csordult ki a szeméből.
Karácsony van, és én megkaptam a legnagyobb ajándékot, a boldogságot!
2014. 12. 20.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
