A labda
Dátum: 2012. szeptember 18. 21:24Műfaj: PrózaCimkék: labda, gyerek, munka, zsenge |  |
Amíg a lámpa zöldre váltott, addig csodálattal figyelte, hogy mennyire megváltozott az utca képe, - amióta nem járt erre. Végre ismét mehetett. Gyorsított, és feljebb kapcsolt. - Jól húz ez a bringa - gondolta.
. A labda
Ismét csörgött a vekker. István nagyot sóhajtva kikelt a jó puha takaró alól, és elindult a fürdőszobába a szokásos reggeli tevékenységeket elvégezni. Miközben borotválkozott, arra gondolt, - mit is kéne készíteni a gyerekeknek reggelire, hogy biztosan megegyék. - Én rontottam el Őket, mert amikor még jól ment a taxizás, mindent megkaptak, amit csak akartak – mormogta halkan. Aztán – gondolta tovább egyre keserűbben, egyre többet kellett utcán lenni, - egyre kevesebb bevételért. Emiatt az asszonyt is hanyagolta, aki nem bírta a nélkülözést, és miután összeszűrte a levet egy - az utcában lakó özvegyemberrel, hozzá költözött a gyerekekkel. Pár nap múlva ugyan a gyerekeket visszahozta, - mert az új embere nem bírta Őket. Azért csak rendes az asszony – gondolta. Naponta hazajár, mos, főz rájuk, bevásárol, még takarít is. Az új ember meg ezt megérti, és engedi. Amíg mindezt végiggondolta, addig rutinosan becsomagolta a gyerekek tízóraiját, és kikészítette a reggelijüket. Óvatosan benyitott a gyerekszobába, mosolyogva nézte a sarjait, csak a szemeivel cirógatva Őket, - nehogy megzavarja álmukat, - majd elindult dolgozni.
Már két hónapja, hogy az idegőrlő, kispénzű taxizást befejezte. Sikerült elhelyezkedni egy betonvas gyártó üzemben, igaz nagy teherautóra, - de legalább sofőrként. A kereset nagyon jó, - de mint mindennek, - ennek is ára van. A reggel fél négykor kelés, a napi két órás utazás a munkahelyre, és sokszor este tíz óra, mire leteszi a lantot. Mindez nagyon fárasztó, de kezd végre anyagilag egyenesbe jönni. - Jó reggelt, - köszöntötte a kollégákat a telephelyen, és elindult az irodába a fuvarlevélért.
- Most messzire mész István, de csak kettőt kell fordulnod – vigasztalta a köszönés után a diszpécser. – Tízre lent vagy, lepakolsz, egy órára újra itt vagy. Bőven van időd, hamar végzel! – bocsátotta útjára. Végre elindult. Nagy szerencse, hogy még tegnap este megrakták a kocsit. És valóban fél kettőkor, aznap már másodszor hagyta el a telephelyet. A húsz tonna kötegelt betonvas tehetetlenségi ereje minden fékezéskor keményen tolta előre a teherautót. Csak óvatosan fékezni – jutott eszébe a sokszor hallott intelem. Már a külvárosban haladt. Az egyik kereszteződésben a piros lámpa megfogta. Amíg a lámpa zöldre váltott, addig csodálattal figyelte, hogy mennyire megváltozott az utca képe, amióta nem járt erre. Végre ismét mehetett. Gyorsított, és feljebb kapcsolt. –Jól húz ez a bringa – gondolta. Ekkor látta meg az úttestre guruló labdát. Ahol labda van, ott gyerek is! – villant az agyába. Leste – várta a labda kis gazdáját! A szíve elkezdett egyre hevesebben kalapálni, és erre ösztönösen a fékre ugrott. A teherautó visító – csúszó kerekekkel megállt, de a betonvas szálak, mint valami nyílzápor, - haladtak tovább, áttörve a fülkén, át az ülésen, át a szélvédőn is. István csodálkozva nézte a mellkasán átjött vas szálakat. Fájdalmat nem érzett, de mozdulni nem tudott. Várta, hogy végre meglássa a labda gazdáját virgoncan futkározva, egészségesen. - Vajon az én gyerekeimmel mi lesz? Nézte, hogy a vér miként színezi - áztatja át az ingét csatakos – lucskosra, és amit maga sem hitt, - kimondta hangosan! – Game over! A lassan fátyolossá váló tekintete a mentőautót kereste, - de már csak a sziréna hangját hallotta!
Eddig 10 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. emillio (#25740) | 2012. szeptember 27. 08:56 |
Akkor most ki az ellenálló? Regisztrálj a partizán szövetségbe! :-) | |
Válasz Zseva hozzászólására (#25685). |
|
2. Zseva (#25685) | 2012. szeptember 25. 09:47 |
Megtettem. Többször is... Ellenállt. :-( | |
Válasz emillio hozzászólására (#25683). |
|
3. emillio (#25683) | 2012. szeptember 25. 08:54 |
Csak nem? A szemedbe szállt a füst? Vagy a csúz gyötör? Kend be lóbalzsammal! Ez most komoly! | |
Válasz Zseva hozzászólására (#25678). |
|
4. Zseva (#25678) | 2012. szeptember 25. 02:55 |
Nem hittem volna, hogy igazad lesz, de valami egészen mástól. Ezt nem lehet kibírni sírás nélkül! :-( | |
Válasz emillio hozzászólására (#25655). |
|
5. emillio (#25655) | 2012. szeptember 24. 18:40 |
Dehogynem! | |
Válasz Zseva hozzászólására (#25595). |
|
6. Zseva (#25595) | 2012. szeptember 21. 08:45 |
Nem fogok sírni!!!!! | |
Válasz emillio hozzászólására (#25586). |
|
7. emillio (#25586) | 2012. szeptember 20. 21:28 |
Már moderálják! Készítsd ki a zsepidet! | |
Válasz Zseva hozzászólására (#25584). |
|
8. Zseva (#25584) | 2012. szeptember 20. 20:26 |
A "most" az túlzás... A "mikor" a lényeg. Kíváncsi vagyok a folytatásra... | |
Válasz emillio hozzászólására (#25579). |
|
9. emillio (#25579) | 2012. szeptember 20. 15:32 |
Az éjjel megálmodtam a második részt ! Most fogom feltenni! | |
Válasz Zseva hozzászólására (#25576). |
|
10. Zseva (#25576) | 2012. szeptember 20. 07:27 |
Szia kedves Emillio!... Ez az, ami megfog, mert benne van a szíved. Át tudtad adni az érzést. A gyerek vigasz és értelmet ad az életünknek... Ugyanakkor ott van a kérdés naponta bennünk. Vele, velük mi lesz, ha?... Éva | |
| |
