Amikor, a nagy szellemek találkoznak

Szerző: Bányai JánosDátum: 2013. szeptember 15. 13:29

Műfaj: EgyébCimkék: helyszínlelt tudósítás

Az előrehozott küzdelmekre, csak a több napos időtúllépés következtében figyelt fel a közvélemény, és némi késéssel a sajtó is. Mr. Sam Fulles¹ minden részletre kiterjedő tudósítását olvashatják.

Döbbenten állok e hősies versengés rendkívüli résztvevőinek hihetetlen akarása elött, már harmadik napja szinte étlen szomjan, pihenés nélkül állják egymás rohamait. Példaértékű ez a kitartás, ez az elkötelezett bizonyítási kényszer, mindegyikük részéről. A nézők többsége, és a zsűri, már az első nap végén feladta, és hazament, de a versenyzők mit sem törődve a megváltozott körülményekkel, öndöntéssel próbálják meggyőzni egymást saját zsenialitásukról. E tevékenység nagy összpontosítást kíván, hiszen a küzdelem hevében becsúszó legapróbb tévedést észrevéve van csak esély a győzelemre. Jellemzően - a hosszabbításban - egy majdani pozíció felcserélése hozta döntetlenre az eredményt, amivel egyikük sem volt elégedett.

A második nap a dolgozatok részletes elemzésével telt, természetesen mindenki a másét elemezte, komoly elméleti vita alakult ki az élboly és az üldözők között a gyakorlati megvalósítás módozatairól, jóformán senkinek nem tetszett a mások megoldása.
A fáradság nyomta rá bélyegét a mai (utolsó?) nap eseményeire, ennek következtében az esélyesek eddigi irodalmi stílusa is erős hanyatlást szenvedett. Előző napi vitáikban, még felleltük a moderáltság nyomait, ma viszont egy véletlen elhangzó emberi hangnak is örülnünk kellett.
Az önbírálók élbolya, a háromszázadik bizonyítási kísérlet táján igencsak megfogyatkozott, kevesen voltak képesek mesteri módon, makacsul kitartani e rendkívül viharos mezőnyben. Az ellentétek vihara nem csillapodott, a döntetlen eredményt minden lehetséges fórumon vitatva zajlik tovább az ádáz küzdelem, a tét nélküli győzelem reményében.

A „Sok hűhó semmiért” eredeti munkacímet szerkesztőségünk - tudósítónk tudta nélkül - kegyeleti okokból változtatta meg.

branpress®hiobhiragent

P.s: Az írás, bármely utalása a jelenlegi politikai történésekre, a véletlen műve is lehetne.

¹ Mr. Sam Fulles 1936-ban látta meg a napvilágot a Mester utcában, Budapesten. Koravénségének kezdetén kitűnt szemfülességével normális társai közül. A sajtó akkor figyelt fel rá, amikor kiderült, Sam a szemével is hall, sőt a fülével is lát.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Zseva (#28077)	2013. szeptember 16. 12:32
... Mint egy maratoni futóverseny. Nem is jó az élmezőnybe kerülni, mert akkor állandóan és visszatérően bizonyítani kellene... ahhoz meg már igen kényelmes álláspontot gyakorol itt már nem kevés résztvevő. Így marad az állandó bizonytalanság, ahogy esik, úgy puffan... Ez is valami!... amíg van olvasóközönség... :-)